Első fejezet

38 4 2
                                    


Aznap délelőtt kellemesen hűvös és meglehetősen ködös, nyirkos, nyálkás idő volt. Magyarul takony egy idő volt és csak akkor mozdultak ki az emberek meleg kis kuckójukból,ha nem volt más választásuk,vagy ha elmebetegek. Kevésbé hősies hősnőnk az előbbi kategóriába tartozik.


Kate az utcasarkon állt egy jelentősebb téglafal takarásában egy sikátorban, kedvenc dzsekijébe bugyolálva, kapucnival a fején. Vörös hajából csupán egy-két rakoncátlan tincs látszódott. A kis sikátor mellett húzódó úton állandóan nagy volt a forgalom csakúgy,mint ezen a pocsék napon. ,,Mennyi idióta...'' gondolta. ,,Ha én megtehetném bőven otthon szundítanék a takaróm alatt és nem shoppingolással tölteném a jól megérdemelt szombatomat". Ekkor kidugta a fejét a fal mögül és kikanyarodott a járókelők közé a járdára.

,,Na nézzük, hátha találok egy valamire való kajaforrást". Kicsit nézelődött, majd kiszúrt egy megfelelő alanyt. Kb 25 éves pasas. Lehetett vagy két méter és eléggé jólöltözött. Félvér lehetett a színeiből ítélve.,,Na ezt szeretem,ez a nekem való kuncsaft".

Lassan elindult felé és komótosan elhaladt mellette. Tekintetük egy pillanatra sem találkozott, mivel a fiatalember el volt foglalva a fülében üvöltő zenével és a legalább két oldalas bevásárlólistával, amit olvasott. Kate eltörpült mellette kicsi, vékony testével. Könnyű szerrel fért hozzá a tárcájához, minden feltűnés nélkül. Az útja a következő beugróba vitte egy konténer mögé.

,,Na lássuk,picim... Mit rejtegetsz számomra?" Kinyitotta a tárcát.
- KOMOLYAN?! HÚSZ NYAMVADT FONTTAL AKAROD KIBÖKNI A SZEMEM?! MINEK NÉZEL TE ENGEM? Na mindegy... Kajára elég lesz. Mondjuk így nem értem azt a bevásárló listát... Hé! Egy fénykép... Le merem fogadni, hogy a barátnőjéről vagy a kedvencéről...

Mikor megnézte a képet könny szökött a szemébe és már-már majdnem elérzékenyült. A fotó aljára a ,,family,, felirat volt nyomtatva. ,,Nem gondoltam volna,hogy ekkora családja van ennyi idősen... És ő a legidősebb köztük. Így értem a listát... A büdös francba... Asszem most kivételt teszek és visszakapja a tárcáját''

Visszament az utcára és elkezdte keresni a fiatalembert. Pár perc múlva megtalálta, amint két feltűnően egyforma gyerekhez beszélt. Ők is rajta voltak a képen. Megvárta,míg a két kölyök továbbáll és odasétált a férfihoz.

- Hello... Ö... Izé... Szóval visszahoztam a tárcádat,mert... Ö... Elejtetted,vagy mi... Asszem.

- Köszönöm,de nem emlékszem,hogy a külső zsebembe raktam volna,máshonnan meg nem eshetett ki...

- Na jó... Egy egész kicsit segítettem neki és elismerem, ez nem volt szép tőlem és amikor láttam azt a fényképet a családodról, megértettem, hogy a te életed nagyobb szívás, mint az enyém. Kemény lehet hét embert eltartani. Na mindegy, csak vedd már el ezt a nyamvadt bukszát! Nekem is korlátozva van az időm! Mennem kell, mert még sok tárca vár új gazdára.

- Hát... Köszi, hogy visszahoztad.

Elvette a tárcát, majd Kate megfordult és megindult.

- Várj! Hogy tudtad kivenni a belső zsebemből?

- Ember, ez a szakmám.

- Hivatalos zsebtolvaj vagy?

- Még így sem hívtak, de tetszik ez a megfogalmazás.

- Egyébként én Todd Bennett vagyok, a Bennett és társa(i) nevű nyomozóiroda vezetője. És alkut ajánlok. Velem jössz az irodába. Persze mint alkalmazott. Felveszlek és egy szobát is kapsz az iroda feletti lakásokban.

- Ember,hol élsz te? Zsebtolvajból nem lesz zsaru. És mi van, ha mániákus gyilkos vagy és a következő utcasarkon megkéselsz? Nem gondolom, hogy meg kéne bíznom benned és különben is... Mi hasznom van abból, ha veled megyek? Lakhelyem van, megélek és egész jókat eszek.

- Mondom máshogy... Jelenleg nehéz alapanyagot találni. Szóval vagy velem tartasz, vagy leadlak a rendőröknek és lesittelnek.

- Sajnos ezt az ajánlatot nem tudom elutasítani, mert az veszélyeztetné a karrieremet.

- Én is így gondoltam. Kövess.

- Te tutira mazochista vagy... Normális ember nem vállalna értem felelősséget.

- Ezért is vezetem én az irodát.

Az iroda felé jó darabig hallgattak. Kate ez idő alatt végig Toddot bámulta.,,Nem is olyan ronda... Csak sajnos hülye szegény." gondolta. Tényleg elég fess fiatalember volt. Rakoncátlan sötétbarna haja volt, arca melegséget sugárzott és a barna bőrébe tökéletesen beleolvadt két, nagy fekete szeme. Az öltözéke átlagos volt, de kimondottan jól állt neki.

Todd egyszer csak megtörte a csendet.

- Egyébként még nem említetted a nevedet.

- Szép kis detektív vagy, mondhatom. Anélkül veszel fel embereket, hogy bármit tudnál róluk. Amúgy a nevem Kate. Kate Morris. És mielőtt kínosan megkérdezed, hogy hány éves vagyok, közlöm, hogy 18.

- Elég fiatal vagy. Egy évvel korábban végeztél a suliban?

- Nem. Korában érettségiztem és ezzel nagykorúsítottam magam.

- Szép és okos is...- kis csend...

- Lehet egy kérdésem?

- Persze.

- Hogyan alakult meg az iroda?

- Hát... Hosszú sztori, de leegyszerűsítve én és az egyetemi lakótársam némi plusz fizetségért rendszeresen segítettünk eltűnt személyeket és kedvenceket keresni a rendőrségnek. Akkor úgy gondoltuk, hogy ez egészen szórakoztató és kedvtelésből is csináltuk. Szóval ő és én úgy döntöttünk, hogy ezzel fogunk foglalkozni.

- Tehát kedvenceket kerestek?

- Neem. Bár ezzel is foglalkozunk, de mi felkéréseket teljesítünk. Amolyan magánnyomozósdi. Be akarsz perelni valakit, de nem vagy biztos a tettében? Bízd ide! Kiderítjük. Gyilkosság gyanúja merül fel? Vedd elintézettnek!

- Világos.

- Nekem is lehet egy kérdésem?

- Attól függ, hogy mi az.

- Hogyan lettél zsebtolvaj? És hol vannak a szüleid?

- A szüleim hollétét nem tudom, de nem is érdekel. Eljöttem otthonról, mert már untam a banánt és egy koleszban húztam meg magamat egy darabig. Aztán összeköltöztem egy sráccal és egy cukrászdában kezdtem dolgozni. Úgy tűnt,hogy jól mennek a dolgok,de a srác bekattant és mindenféle nőciket kezdett felhordani a házba. Ez nekem nem tetszett, szóval összekaptunk, összeszedtem a holmimat és leléptem... Mit mosolyogsz?!

- Semmit, csak azt hittem, ha már összeköltözöl vele, akkor legalább jártok, vagy valami ilyesmi.

- Nem vagy te kicsit régimódi?... Amúgy most jelenleg egy elhagyatott gazdátlan garázsban lakom. Szépen kipofoztam, kiirtottam a bogarakat és a növényzetet. Ki lett takarítva és a két bőröndnyi cuccommal, egy matraccal és egy asztallal lakok együtt. Nem sok, de nekem elég. Aztán mikor megtudták, hogy hol élek kirúgtak a munkából és zsebtolvaj lettem. Magyarul elestem és még a porba is tiportak, megrugdostak és kifosztottak.

- Minden világos. És AZ hogy került az arcodra?

Kate önkéntelenül emelte kezét a szeme alatt húzódó sebhelyhez.

- Mikor a szobatársammal összekaptunk az ügy verekedésbe torkollott. A végén hozzám vágott egy vázát, ami összetört és megvágott. Végül fejbecsaptam egy serpenyővel és míg ki volt ütve eljöttem.

- Menő.

- Egyébként általában letapasztom, de most nem találtam ragtapaszt.

Innentől újra síri csend lett. Míg odaértek időnként kínosan bámulták egymást és mikor néha találkozott a tekintetük Todd elmosolyodott. ,,Talán mégsem mániákus gyilkos" gondolta Kate.

Bennett és Társa(i) - SZÜNETEL!Where stories live. Discover now