Hitted Volna?

3.rész Kingáéknál

Órák után még a suli előtt beszélgettem Camivel,hogy mit gondol Dominicről,de Kinga sürgető szava félbeszakított.
-Gyere már holnap is tudtok beszélgetni,nekünk viszont most kell mennünk-mérgelődött.
Elbúcsúztam Camtől,aztán elindultam Kinga felé.
-Lassabban esetleg?Nálad még a nagyanyám is gyorsabb a járókeretjével-mondta irrónikusan.
-Nyugi,minek annyira sietni?-forgattam a szemeimet.Klassz egész végig így fogunk esszét írni??
-Nem érünk rá egész nap-förmedt rám.Furán ideges,vagy egyszerűen csak idegbeteg...
Az út további része csendben telt.Kb 15perc után megálltunk egy...palota előtt.Nem vicc,már csak az angol királynő hiányzott az összképből.
-Te itt laksz?-tátottam el a számat.
-Igen-húzta apró mosolyra a száját.
Beléptünk és követtem Kingát a szobája felé.
-Klassz a szobád-jegyeztem meg elismerően.
-Köszönöm-pirult el.Milyen aranyos.Na várjunk,Kinga mióta pirul el és ami még kérdésesebb én ezt miért tartom aranyosnak??
Zavartan elkezdett pakolászni én meg csendben néztem minden mozdulatát.
-Khm szóval az esszé.1956 sztrájkok és felke...-itt megakadt ugyanis ajtócsapódásra lettünk figyelmesek.
-Francba-szitkozódott.
-Mi a baj?-néztem rá aggódva.
Falfehér lett.
-Megjött az apám.Azthittem később ér haza-temette arcát a tenyerébe.
Ekkor benyitott egy férfi(gondolom az apja).
-Szia kislányom-köszönt mosolyogva aztán meglátott engem.Tekintete elsötétedett.-Ha jól emlékszem világosan megmondtam mit gondolok erről és,hogy az ilyesmit nem tűröm meg a házamban-kezdett őrjöngeni.
-De apa ez nem az aminek látszik,csak tanulunk,hidd el-motyogta feszengve Kinga.
-Közbeszólhatok...?-kérdeztem mire mindketten idegesen "nem"et mondtak.Bocs,hogy élek.
-Semmi de.Ha megtudom,hogy megint...-próbálta Kinga apja befejezni de közbevágtak.
-Nem lesz olyan már többet-vágta tá.
-Ajánlom is-majd kiment.
-Ez mi volt?néztem a ilyedten a síró(!!)lányra.
-Mindegy,téged ez úgysem érint,meg miért érdekelne az én problémám?-szipogott.
-Ugyan már.Mondd csak nyugodtan-néztem rá egy bátorító mosollyal majd letöröltem az ujjammal egy újabb könnycseppjét.
Sóhajtott.
-Tudod,két éve volt egy titkos kapcsolatom...egy lánnyal.Nagyon szerettem és vele akartam maradni,de a szüleim eltiltottak tőlem.Sehogy nemtudtuk tartani a kapcsolatot, mivel még abból suliból is kivettek.Undorítónak neveztek.De nem tehetek róla,hogy a fiúkra nem tudok Úgy nézni.Még akkor sem ha ilyen"trendi"göncökbe öltöztetnek hogy"tetszek a srácoknak".
-Szóval akkor te..?
Csak bólintott.Azta,sosem gondoltam volna,hogy ő leszbikus.Hirtelen felindulásból megöleltem.Olyan jó illata volt.
-Semmi baj,ne sírj-simogattam a hátát miközben ő csak sírt.Nemtudom meddig lehettünk így,de kicsit megnyugodva elengedett.
-Korin-megborzongtam ahogy kimondta a nevemet.-Ez maradjon köztünk,kérlek-nézett rám könyörgőn.
-Rendben.Ígérem nem beszélek róla.
-Köszönöm,hogy nem ítéltél el-halvány mosollyal rám nézett majd belekezdtünk az esszé írásába.
Ma teljesen megváltozott a véleményem róla.Nem egy hülye maximalista liba,hanem egy összetört szívű lány aki meg akar felelni a szüleinek.