nem_atlagos_eletem

2 Rèsz

Ahogy vártam a csengőt ugy özőnőztek be az ajtón a gyerekek.Sokan meg bámultak,de ez már csak megszokottá vált.Hogy mièrt szoktak meg bámulni,azèrt mert egyáltalán nem átlagos kinèzetem van.Magamról mèg nem is mondtam semmit,a hajam fehèr arcon a sápadt fehèr színèt választotta,a stilusom hasonlít a mai fiatalság stilusára,az èn drága pofikámat nem nagyon szeretem ,ha fotózák.Szóval a lènyeg az az lenne,hogy szokászosan meg bámultak drága osztály társaim.Nem foglalkozztam vele,mert már megszoktam igy csak ültem tovább ès vártam ,hogy be csengessenek.A hatalmas ablakon bámulam ki amikor èreztem ,hogy egy kèz a vállamra tapad.Hirtelen kaptam oda a kèz irányába a fejemet ,ès vettem èszre ,hogy ki is áll mellettem.
-mit akarsz?.-kèrdeztem Jacobtol
-tèged.-húzzta hatalmas mosolyra a száját
-nagyon vicces.-mondtam lekezelően majd le lőktem a vállamról a kezèt.
-kèrlek csak beszèljük meg .-könyörgőtt
-mit szeretnèl megbeszèlni?.-rivaltam rá
-az elmúlt èveket !.-mondta (logikusan)
-kèrlek,nincs kedvem a hülyesègeidhez.-mondtam nyugodtan.
-de kèrlek 10 percet adj!.-könyörgöt tovább
-már öt perc nem is elèg?.-kèrdezten tőle választ nem várva stilusban
-jol van akkor öt percet adj.-tette össze kezèt könyörgès kèpp
-jo hallgatlak.-mondtam hallkan
-menyünk ki!.-biccentett a folyósó irányába
-nem sokára becsöngetnek.-húzztam el a szám szèlèt
-kèrlek....majd kèssel legfeljebb.-könyörgött
-jol van akkor menyünk.-kaptam fel a hátamra a táskámat majd indultunk a folyosóra ,míg ki sètáltunk az iskola nyugodtabb rèszère addig vègig mèrtem Jacobot.Egy adidas pulcsi volt rajta egy fekete farmer nadrág egy fekete sapka ami alól ki kukucskált egy fekete napszeműveg.Alig lehet fel ismerni.Mig gondolkoztam meg èrkeztünk a könyvtár folyósójára ,itt kevès gyerek van ,sőt itt nincs egy gyerek se.
-na hallgatlak.-löktem egy szèk mellè a táskámat
-elsőnek azta kurva elèg dögős csaj lettèl.-mèrt vègig engem
-Jacob ! .-ordítottam rá
-jól van na.....bocsás meg kèrlek szèpen.-szemèben akaratott megbánást,remènyt vèltem fel fedezni.
-Jacob ez nem ilyen könyen megy.....èn megváltoztam apa halála óta más lettem,ès ezt te is èszre vetted ,nem tudok az emberekben bízni ,benned sem tudnák.....-itt a csengő meg zavart
-most èn megyek !.-nyúltam a táskám felè ,de Jacob előkte a kezemet ès a falnak nyomott ,egèszen kőzel a fülemhez hajolt ès ezt sugta bele"Csak egy útolsó esèlyt" fel kuncogtam ès nyak hajlatába temetem homlokomat.
-kèrlek ne nehezítsd meg nekem .-mondtam alig hallhatóan
-ugyan mit?.-nèzett a szemembe a derekamat fogva ès mèg mindig a falnak nyomva
-az èletemet.-mondtam hallkan le hajtott fejel
-fel akarom forgatni az èleted!.-húzzta perverz mosilyra száját
-azt nem lehet!.-mondtam szomórúságot színlelve
-mèrt is ?.-kèrdezte mèg mindig perverz mosolyal
-mert csak egy idegen vagy !.-mondtam el csuklótt hanggal majd szorításábol kifonódva ,a táskám irányába indultam,majd le hajoltam a táskámèrt ès elindultam a lèpcső irányába.Jacob tekintetèt vègig èreztem magamon,a lèpcső első fokán állva vissza pillantottam rá ,láttam a csalódóttságot ,a bánást ès a szomorúságot rajta.Fájt neki ,hogy ezt mondtam,de ezt tette velem csak ő tehet róla csak magát hibáztathassa senki mást.
Elindultam az oszályom felè,leg belül vágytam a társaságára vártam ,hogy utánam jöjőn vártam ,hogy megöleljen a fülembe súttogjon bármit vágytam rá mindenèl jobban.De ilyen könyen nem bocsáthatok,meg.