Night thinking

Első

Mikor felébredek tekintetem az órámra vezetem; 17:02. Basszus elkések a munkámból. Egy nagyobb bárba vagyok pultos a hét 4 napján. Igazából nem night clubnak mondható. Eléggé elit, leginkább a gazdagabb réteg jár ide szórakozni, és nincs vetkőző show vagy ilyenek. Viszont minden napos az is, hogyha egy hírességet kell kiszolgálnom. Nehéz volt hozzászokni, mindig lefagytam ha olyan embereket láttam meg akik nap, mint nap köszönnek nekem az újságok címlapjáról, viszont ma már tudom kezelni az e fajta helyzeteket.
Elvégeztem dolgaimat -ettem, felöltöztem és a többi, és a többi..- felkaptam a kocsi kulcsom és kimentem a garázshoz, majd pedig belevetettem magam a kocsiba.

Ma a szokottnál is többen vannak itt, a biztonsági őreink kettesével rakják ki az embereket. A részeg emberek száma is megnőtt. Nyugi Anne, ma még kiszolgálod őket és két nap szabadság. A hétfőim, keddeim álltalában szabadok, néha cserélek Amy-vel, aki itt a legnormálisabb pultos persze csak utánam. Viszont hiába csak 4 napot kéne dolgozni, plusz pénzért mindig bent maradok 5. nap.

-Hello kiscsaj!-kezdi az egyik részegedő ember mire felé nézek, de a koktél keverését nem hagyom abba. Illedelmesen megkérdezem, hogy mit kér és közbe a koktéljára várakozónak odaadom italát. -Talán egyh kiss vodka!-kiált fel. Sokszor alig értem meg őket, hogy mit is mondanak. Kiöntöm italát és egy másik emberhez fordulnék de John,  a főnököm mellettem terem.
-Figyelj Annie!-hangja már vitatkozik a hangfalak hangosságával.-Most hazamehetsz, mert már kevesebben vannak, Kate meg el lesz Martinnal szerintem itt a pultnál.-kiabálja.
-Köszi!-mosolygok rá. -Hogy-hogy engem engedsz most haza?-kérdezem a főnökömtől kedvesen.
-Te voltál legközelebb.-nevet fel.-Én is lépek haza már, fáj a fejem is meg ez a hangos zene ah, kikészít.-John egyébként rendes pasas 27 éves azthiszem, de sajnos nem a szöszikre bukom.-Kell fuvar?
-Áh-legyintek.-Én is kocsival vagyok, de azért köszi.

Leparkolok a házam előtt, de mielőtt kiszálltam volna, az ablakon keresztül megpillantok egy alakot a bejárati ajtóm előtt. Basszus, na ijenkor jön rá az emberre a para. Most mit csináljak? Ha lazán odamegyek az ajtóhoz, kinyitom és bejön mögöttem vagy mi lesz?
Órámra pillantok ami fél ötöt mutat. Mit keres egyébként is itt ez az ismeretlen?
Minden mindegy alapon kiszállok a kocsiból és hangosan becsapom az ajtaját. Az idegen felém néz egy pillanatra de a fejét ismét a bejárat felé fordítja .
-Khm.. szabad megtudnom, hogy kit keresel?-kérdem tőle halkan.
-Öhm valamilyen Anne-t.-fordult felém.-Te lennél az?-kérdezi tekintetét enyémbe furva. Basszus. Basszus. Basszus. Ez a tegnapi srác, aki itt volt mikor csillagokat néztem, vagyis nem tudtam de na. Lassan, de biztosan biccentek.
-Akkor rendben. Jösz velem önként vagy alkalmazzam a már jól bevált erőszakot?-hee? Mi a fene folyik itt?
-Már megbocsáss de azt sem tudom, hogy ki vagy!-háborodok fel, azt hiszem jogosan.
-Én tudom ki vagy, na jó nem! De velem kell jönnöd ha akarasz! Persze ha nem is de akkor máshogy kell cselekednem.
Most vagy soha. Gyorsan kezdek el futni. Utálok futni, de vészhelyzet van! Szedem a lábaim  szerintem 5 másodperc alatt utolért, hogyan.. de hisz 20 méter különbség volt köztünk.
-Most velem jösz!-mondja és befogja a szám majd egy kézzel a földre terít és kezemet hátul összebilincseli.
-Segí..-kezdek kiabálni de kezét szitkozódva isméd számhoz kapja.
Ráül a hátamra és kivesz zsebéből valamit amit a számhoz tesz. Mondanom sem kell szerintem, hogy elájultam abban a pillanatban. Biztos beáztatta valami kábító hatású anyaggal.

Nem tudom mennyi ideig lehettem kába állapotba, de nem is nagyon érdekel. Leginkább azon zakatol az agyam, hogy hol vagyok. Full sötét van, egy hangot se hallok. Semmit. Azt viszont érzem, hogy kezeim hátra vannak kötözve és a földön ülök.
-Ennyi ideig nem tart a kába hatás.-mondja egy hang melőlem. Hozza még rám a szívrohamot is. Már majdnem válaszoltam mikor egy másik hangot meghallottam. Ő az, az elrablóm, vagy nem is tudom minek nevezzem.
-Honnan tudjuk, hogy fent van e? Ha nem is látjuk, te nagyon okos..-horkant fel.
-Igaz.-dörmögi az ismeretlen. Gyorsan becsukom szemeim, hogy azt hidjék még alszom.
Szemhéjaim mögül látom a fényt. Megvagyok világosodva. Na jó Anne, nem ide való ilyen helyzetbe a poénoskodás.
-Bazd ez még alszik.-szólal meg elfolytott hangon.
-Dehogyis.-mondja és lépteket hallok majd hirtelen egy kezet érzek az arcomon... nagyot csattan az idegen keze az arcomon mire muszáj feljajdulnom.
-Mondtam, Anne vagy tudom is én ki vagy! Az a helyzet, hogy mi igazából nem elraboltunk csak megmentettük. Érted? Mi vagyunk a jó fiúk.-mondja az a srác aki a házam előtt állt. Uhum, higgyem is el nekik? Nem abból a családból származok én.
-Miért hinnék nektek?-kérdezem rekettes hangomon.
-Jogos, na de! Jól figyelj! Elviszunk egy helyre, csak megvártuk míg felébredsz. Most pedig bekötöm a szemed és szádat is, hogy ne mondj semmit és ne lásd hova viszünk. Ha jó leszel nem ér semmi bántódás.
-Ezek után, higgyek nektek? Barmok!-vetem oda nekik.
Igaz tudom hiába ellenkeznék akkor is elvisznek teljesen mindegy.
Miután bekötik a szememet és számat, felemelnek a földről és elvisznek valahova. Félek. Nagyon félek.
Nem sokáig sétálhattak velem a kezükbe ugyanis pár perc múlva már egy ajtó nyitódást hallok és letesznek a kocsi ülésére -vagyis a hangokból ítélve egy autóban ülök-.
Mind ketten beszálnak a járműbe és felbőgeti az egyik a kocsi motorját és elindulunk. Ha látnám is hova. Egy nagyot sóhajtok, szóvá is teszik. De hogy válaszolnék nekik ha a számon van ez a kis hülyeség?
Nem sokáig bírtam ébren. Lassan lazulnak elizmaim és elalszok.

Igaz hamarabb hoztam ezt a részt, mint ígértem, de annál magyobb lelkesedéssel. Remélem tetszett nektek:). A következő résszel majd jelentkezem később;). Oh, és Vote-olj & commentelj😅.
A..Xx