E.V.'s scribbles | Oneshots

PurplePhone | Eredetileg sárkány, de egy átok miatt emberként kell élnie - AU 1.

"Szóval... azt mondod, hogy te egy sárkány vagy?"-kérdezte Scott, miközben felvont szemöldökkel méregette a kanapéján ülő férfit.

A tag halálra rémítette. Mikor hazaért, nyitva találta a bejárati ajtót, és mikor meglátta a nappalija közepén álldogálló, anyaszült meztelen férfit, aki ráadásul tiszta... nos, lila volt, eléggé kiakadt. Ráadásul, mikor megkérdezte, hogy mégis mit csinál itt, a férfi azt felelte, hogy fogalma sincs, és hogy ő eredetileg egy sárkány, csak valami miatt ma reggel így ébredt fel. Scott csak nézte, majd hozott neki egy melegítőt. Ám mikor az elmegyógyintézetet akarta hívni, a férfi kikapta a kezéből a telefont, és hosszasan bizonygatta, hogy nem őrült. Végül Scott nappalijában -aki még mindíg nem volt biztos benne, hogy a férfinak nincs semmilyen idegi vagy agyi problémája - kötöttek ki, egymással szemben ülve, és beszélgetve.

"Mint mondtam, igen."-válaszolt a férfi és ő is Scottot méregette.

"Aha."-Scott érezte, hogy elpirul a férfi tekintete alatt. "Ömm... M-megtennéd, hogy nem bámulsz rám így?"

"Hogyan?"

"N-nemtom. Csak..."-Scott nem tudta hogy befejezni a mondatát. Felemelte a kezét és megvakarta a tarkóját.

"Bocs."-szólalt meg a sárkány-férfi. "Csak... furcsa ez az egész. Mármint... teljesen más arányok, testrészek, más faj... még a beszéd is más."

Scott csak most vette észre a férfi lágy akcentusát, és mielőtt gondolkozott volna, megszólalt: "Ettől függetlenül nagyon jól beszélsz."

"Köszönöm."-mondta a lila... ember. "Egyébként... Vincent vagyok."-előrébb hajolt, és átnyújtotta a kezét az asztalon.

Scott tétovázott, majd óvatosan előrehajolt és kezet fogott Vincenttel. "Te már úgyis tudod a nevem. Örvendek a találkozásnak, Vincent."

Vincent kivillantotta a fogsorát. Tökéletesen fehér... ugyan a szemfogai kicsit nagyobbak, mint egy átlag emberé, de ettől csak még
egzotikusabban néz ki-gondolta Scott, majd miután felfogta, hogy mit is mondott éppen magában, gondolatban felpofozta magát.

Scott elengedte Vincent meleg kezét és újra hátradőlt a fotelban. "Szóval... tényleg ez a neved? Mert nem hittem volna, hogy a sárkányok is ilyen... emberi neveket adnak. Mondjuk fél órával ezelőtt még azt sem tudtam, hogy egyáltalán léteznek sárkányok..."

Vincent elnevette magát. A hangja mint egy angyalé. Hupsz; újabb pofon.

"Őszintén? Nem. De asszem az eredeti nevem túl bonyolult lenne neked, úgyhogy maradjunk a Vincentnél. Ez hasonlít a legjobban rá."

Scott csak most vette észre, hogy mosolyog. Istenem, mennyi mindent szeretnék még tudni rólad...

"Értem."-felelte végül, majd eltűnődött. "Elég jól ismered az embereket meg a szokásaikat. Honnan tudsz ennyit? És ha már itt tartunk, a sárkányokon kívül vannak más ilyen lények is? Mármint, ha ti léteztek, akkor bármi más is lehetséges..."

Vincent halkan felkuncogott. "Aranyos vagy mikor gondolkozol."

Scott újra elpirult. "Umm... köszönöm...(?) Ja és bocs, hogy elárasztalak kérdésekkel. Csak... nagyon kíváncsi vagyok most így, hogy megtudtam, hogy a világ, amiben 24 éve élek, teljesen más, mint ahogy azt eddig hittem."

"Semmi baj."-mondta dorombolós hangján Vincent. "Nos, az első kérdésedre elég egyszerű a válasz. Volt időm megfigyelni a kultúrátokat meg a szokásaitokat."

"Aha. Ha szabad megkérdeznem... mégis hány éves vagy?"

"Háromszáztizenhét."

"H-HÁROMSZÁZ-TIZEN-HÉT??"-Scott leesett állal előrébb dőlt.