E.V.'s scribbles | Oneshots

PurplePhone |Eredetileg sárkány, de egy átok miatt emberként kell élnie - AU 2.

(Kértétek, hát itt van ;))

Scott derékig a szekrényében turkált. Fürdőgatya, nadrág, öv, pulcsi... még egy fél pár síbakancsra is rálelt. Egyszer rendet kéne tennie majd itt.

"Na végre!"-motyogta magában, és kihúzott egy nagyobb kupac alól egy takarót. A selymes anyag többé-kevésbé szépen összehajtogatva feküdt a karján. Scott becsukta a szekrényajtót és ásított egyet. Az éjeliszekrényen lévő digitális óra 9:48-at mutatott.

"Vincent!"-Scott kiabálva ügetett át a rövid folyosó másik végén lévő vendégszobába. Mikor kinyitotta az ajtót, Vincentet az ágyon fekve, összegubózva találta. Sóhajtott egyet és behajtotta maga mögött az ajtót, hogy a saját szobájából jövő, sárgás fény csak egy vékony csíkban jöhessen be, derékszögben megtörve az ajtó mellet lévő szekrény oldalán.

Vincent három napja volt nála. Még nem történt semmi változás. Ugyan már elment munkát keresni, de az emberek nem akartak felvenni egy lila embert, akinek akárhányszor felvetették a 'takarító' munkakört, felvillant a szeme és morogni kezdett. Vincent a hatodik ilyen eset után - tegnap délután - szinte duzzogva bevonult a szobába és ki se jött onnan.

"Vin..."-Scott letette a takarót az ágy végébe és leült a szélére. Vincent mormogva arrébbhúzta a lábát, hogy elférjen.

"Hoztam egy takarót. Ha fáznál - amiben nem vagyok biztos, hogy egyáltalán tudsz-e - terítsd magadra."

A sárkány nem válaszolt. A hasán feküdt és akárhányszor kifújta a levegőt, a párnából kis füstpamacs szállt fel.

Scott őszintén sajnálta. Mindent megtett, és sorozatos csalódás lett a vége. Ez nem épen szerencsés kezdet az emberi életének...-gondolta. Felemelte a kezét, hogy rátegye Vincent emelkedő-süllyedő hátára. A férfin Scott egyik régi pólója volt, ami annak ellenére, hogy L-es volt, úgy néztt ki, mintha bármelyik pillanatban szétszakadhatna az izmokon. Scott nem tudta eldönteni, hogy melyiktől vörösült el; az előbbi lehetőségtől, vagy hogy a tenyere alig két centire volt az említett háttól.

Kis rágódás után aztán csak újra nehezet sóhajtott, majd egy gyors vállon veregetés után felált a matracról.

"Nem akarlak zavarni. Ha bármire szükséged van, ébressz fel. Uhmm... és... aludj jól."-mondta, majd kilépett az ajtón. A résen még utoljára gyors pillantást vetett Vincentre, majd halk kattanás kíséretében becsukta az ajtót.

---

Miután az ajtó becsukódott, Vincent még hallotta, ahogy Scott végigment a folyosón - egészen pontosan hat dübbenéssel - majd becsukja maga mögött az ajtaját.

Nagyot sóhajtva átfordult a hátára. A plafon alig volt három és fél méterre. A kis tetőtéri, dőlt tetejű szoba otthonos volt, és ráadásul belengte az az összetéveszthetetlen illat.

Vincent elmosolyodott. Nagyon sokat köszönhet Scott-nak. És most nem csak arra gondol, hogy tanítja, hogy befogadja, hogy ellátja élelemmel, hanem arra, amiről még ő maga se tud. Egészen pontosan Vincent életének a megmentésére. Ugyanis ez volt a helyzet: Scott, pusztán a jelenlétével megvédte őt. De ennek volt egy zavaró oldala is. Ugyanis egy embernek lehetetlen lenne megvédeni egy átváltoztatott sárkányt a Lélekfalóktól.

(A 'B' rész remélhetőleg még ma este fent lesz. Ja és a Vadnyugat-nak csak most hétvégén tudom majd befejezni a következő fejezetét, mivel közben becsúszott egy felsőfokú nyelvvizsga... Bocsánat!)