A hangok. Hallom őket. Mindegyiket.
Szinte mardossák a lelkemet belülről. Mintha nem ugyanaz lennék, aki voltam, nem ott, ahol eddig voltam.
Csak fehér csempével borított falakat látok magam körül. Minden csupa fehér. Hol vagyok? Mit tettek velem?
Ezernyi kérdés és gondolat cikázik végig fejemben. Mégis hogyan kerültem ide?
Lehunytam szemeim. Az utolsó emlékem az, hogy a konyhában ülve csendesen teát iszom a szüleimmel. Azt a teát, amit annyira szeretek. Az illata szereteszét árad a helyiségben. Imádtam. Akárhányszor megérzem, a nagymamám jut róla eszembe. Régebben mindig csak vele együtt ittam a reggeli újságot lapozgatva, miközben suttogva beszélgettünk, hogy a papa fel ne ébredjen.
De az illat eltűnt. Elillant, mintha itt sem lett volna. Én pedig egy gyors mozdulattal földhöz vágtam a poharat, ami csörömpölve jelezte, hogy sikerült a landolás.
Újra kinyitottam a szemem.
Ismét a fényes, egyhangú, csempékkel teli fal kacsintott rám.
Hallom, ahogy valaki beszél hozzám. Mély, mézédes hangja van, ami megnyugvást sugároz felém. Csukva tartom a szemem. Érzem, ahogy végigsimít sápadt arcomon, és ahogy félresöpri a hajam a vállam mögé. Továbbra is mondja a magáét. De nem hallom tisztán. Talán azt mondogatja, hogy keljek fel.
Nem mozdulok. Nem erőltetheti rám.
- Hé. Annelise kérlek nézz rám! Tudnom kell, hogy ébren vagy-e - közli halkan.
Felemelem pilláimat és rá szegezem tekintetem.
Barna haja rakoncátlanul lóg a homlokába, mogyoróbarna szemeivel engem fürkész.
"Fehér köpenyt visel. Orvos." - állapítom meg.
Hirtelen egy injekciós tűvel fordult hozzám.
A hangok felerősödnek, a szívem gyorsabban ver, és az adrenalin szintem az egekbe szökik. Kapkodni kezdem a levegőt. Fuldoklom.
- Vegye le rólam a kezét! - ordítom torkomszakadtából. - Hagyjon békén! Én nem tettem semmit! - fakadok ki hisztérikusan, majd lepattanok az ágyról, és a lehető leggyorsabban hagyom el a fehér termet.
Az ajtón kiérve megtorpanok, és elolvasom az első dolgot, amit meglátok.
"Argent Pszichiátria".
Haló haló!
Örülök, hogy idetévedtél.
Kérlek ne menj el egy vote vagy egy vélemény nélkül, nagyon hálás vagyok minden tanácsért/kritkáért.
Köszönöm, hogy elolvastad💕
YOU ARE READING
I Lose My Mind For You
FanfictionAnnelise Graham egy nap hirtelen a pszichiátrián találja magát, és innentől kezdve közel sem lesz könnyebb leküzdenie a személyiségzavarát. Vajon kikerül valaha arról a borzalmas helyről? Ki lesz a segítségére? Még ő maga sem sejti. Csak egyetlen vá...
