-Kim ébreedj! NAAAAA!-ugrált rajtam a 8 éves öcsém-Ma van a a naap! Költözüünk!
Komásan kinyitottam a szemem majd ránéztem flegmán és lelöktem az ágyról.
-Hagyj aludnii-nyafogtam és bebújtam a takaróm alá.
-De kezdj már készülni! Full üres a szobád és egy matracon fetrengsz! Gyerüünk!És ekkor esett le.
Hogy nem álmodom. Hogy tényleg költözünk.
Kimberly Parks vagyok, 13 éves, vam egy öcsém és anyámmal élek. Ja és Angel kutya. Ő kimaradt. Pedig ő az egyetlen aki megért. Egy szerencsétlen franciabulldognak magyarázom el a szerelmi vagy inkább fanos álmaimat. Igen fangirl vagyok. Minden mennyiségben. Hiszen a Justin Bieberes ágyneműm és a sok Magconos poszter a falon nem azt jelzi hogy Doctor House életem szerelme. A szüleim elváltak, apám lelépett. Azóta se keres.
Gyorsan felpattantam az ágyról. Bocsánat, matracról.
-MI NE UGYE VICCELSZ?
-Én nem. Tényleg indulunk. Anyuék a segítőkkel már pakolnak a kocsiba.
-Akkor nem álmodom...-rogytam össze a matracon és elkezdtem könnyezni.-Még Lilahoz gyorsan átszaladhatok?
-Hát izé gyorsan...
-Okés...-töröltem le a könnyeimet és gyorsan átöltöztem. Fekete haspólo, fekete rövidnadrág, Adidas cipő és kontyba fogott haj.
Anyunak gyorsan adtam egy puszit és rohantam. Elkezdtem csörgetni Lilát de kinyomta.
Odaértem a házukhoz és becsöngettem. Senki és semmi. Akkor mégegyszer. Megint semmi. Benéztem az ablakon.Mit látok?
Lila és az a ribanc Amber sorit néz, röhög és képeket csinálnak.
Szinte látom a mozdulatot ahogy röhögve kinyomják a telefont.
Dühömben kivágtam az ajtót és beléptem. Legnagyobb meglepetésemre meg se mozdultak.
-Lila?-kérdeztem halkan.
-Mit akarsz? Úgyis elmész nem? Kell új BFF nem?
Könnybe lábadt a szemem. Sose volt még ilyen dühkitörésem. És nem is lesz remélem. Mert megragadtam a drága telefonját ami az asztalon volt és a földhöz basztam (szerencsére még világított a képernyő csak betörtem), majd kirohantam az ajtón és sírva futottam hazáig majd a legértelmesebb barátomhoz fordultam, a kutyához.
DU LIEST GERADE
A 9-es játékos | J.S. | FF |
Fanfiction[...megfogtam a drága telefonját ami az asztalon volt, és földhöz basztam...]