Prolog

17 1 1
                                    


Valami távoli morajlás zavarta meg a nyugalmat, morgás. Méghozzá emberi. A férfi egy kényelmes fotelban ült, és szüntelenül idegesen morgott, közben néha szitokszavakkal illette, már talán maga sem tudta, hogy kit. Balról jajveszékelés és sóhajba fulladó kiabálások cifrázták a kedélyeket, az ide-oda sétálgató nő hangja hol közeledett, hol távolodott akaratlanul is félelem érzetet keltve másokban. A túloldalon a folyosó felől egy nő az üvegfal gerendájának támasztotta a fejét és nézte a földet alatta, kezéről jégkrém olvadéka csöpögött a sötét kőpadlóra.

Fehér a sötétre, csipp-csepp.

Sántikáló bácsi biceg a folyosón a szobája irányába, majd vissza zombi módra nem tudván mitévő legyen.

...

Kisüt a parton a halovány nyárvégi nap. Sirályok köröznek az apartmanok fölött a hűvös parti szélben. Fekete autókon potyadékot hagyva ajándékul a tulajnak. Valahonnan forró olajban sülő krumpli és hal szaga terjeng a levegőben. Szemből nyaralók friss csoportja érkezik autóval. Pasztellszínű házikók szegélyezik a partot vidáman, békét hirdetnek a fáradt léleknek. Vörös cirkuszi sátor magaslik nem messze a partra vezető kaputól, vidám dalok szüremlenek ki a délutáni idillt tökéletessé téve. Egy csapat gyerek várakozik a következő előadásra a bejárati nyílás előtt. A sátor mögött tekintélyesen mosolyog a  pavilon öt csúcsa...


Tainted LoveWhere stories live. Discover now