missing you ✖ yuwin

prológus.

– Mit szeretnél csinálni holnap? – kérdeztem meg tőle mosolyogva, miközben ujjainkat összekulcsoltam. Elhúzta a száját, majd megrázta a fejét.
– Sajnos nem jó nekem már a hétvégén. A szüleimnek kell segítenem a melóban meg a ház körül. – mondta halkan. Bólintottam egyet, majd mentünk tovább.
– Akkor majd hétfőn látlak még.
Az utunk a kedvenc parkukhoz vezetett, mint általában, ha ketten elmegyünk valamerre. Winwin leült egy padra, én pedig az ölében foglaltam helyet. A derekam köré fonta a karjait, és a vállamra helyezte az állát. Lehunyta a szemeit, és légzése egyenletessé vált. Kis ideig figyeltem, majd hátradőlve csuktam be én is a szemeimet, hogy érintésébe tudjak egy kicsit menekülni a kinti világ elől.
Arra ébredtem fel, hogy apró csókokat nyom a nyakamra és simogatja a hasamat. Felkuncogtam, majd fejemet felemelve nyomtam egy puszit az ajkaira. Az ég vöröses-rózsaszínes színekbe öltözött fel, ami mosolyt csalt az arcomra. Lassan felálltam, majd megfogtam a kezét.
– Induljunk haza lassan, nem? – kérdeztem meg halkan.
– De. Sétáljunk, nem laksz messze. – indult el az én lakásom irányába.
Mindig hazakísért, ha bárhová mentünk kettesben.
Vigyázott rám.
Csendben sétáltunk egymás mellett, míg ő a tekintetével a sötét betont kémlelte, én pedig az eget.
– Nézd, milyen szép! – mutattam fel a vöröses fényekre, mire felemelte a fejét.
– Tényleg az. De te szebb vagy. – nézett rám mosolyogva.
– Ne már. – röhögtem fel, és takartam el az arcomat a kezemmel. – Zavarba hozol, tudod?
– Tudom hát. Ez a célom. – nevetett fel, és nyomott egy puszit az arcomra.
Egy mosollyal az arcomon mentünk tovább. Amikor az otthonomhoz értünk, akkor magával szembe fordított, és a derekamat megfogva csókolt meg engem. Átkaroltam a nyakát, majd a levegőhiány lassan elválasztott bennünket. Az arcomra simított, majd a homlokát az enyémnek döntötte.
– Majd hétfőn találkozunk. – suttogta az ajkaimra, mire bólogattam.
– Rendben van. – mosolyogtam rá, majd egy szorosabb ölelés után kénytelen voltam elválni tőle. A kapun belépve szaladtam fel a lépcsőn majdnem az épület legtetejére. Túlságosan izgatott voltam a liftezéshez. Lihegve, de mosolyogva értem fel a lakásba. Gondosan becsuktam az ajtót, de amikor megérztem a fülledt levegőt, egy apró fintor kúszott az arcomra. Az összes ablakot kinyitottam hirtelen, majd míg a friss levegő áramlott be a szobába, addig elmentem lezuhanyozni. Gyorsan átöltöztem a pizsamámba, és a hűvös szobába lépve lehuppantam az ágyamra. Szerencsém volt a szobával, ugyanis az ablakon keresztül pont jó kilátásom van egy apró, eldugott utcára, amiben mégis pezseg az élet. Ahogyan hallgattam ezeket a halk zajokat, úgy szenderedtem el lassan, miközben szüntelenül Winwin járt az eszemben.

Sosem hittem volna, hogy ez az egész egy karikacsapásra meg fog változni.