1 .fejezet

40 4 0
                                    

Olyan hihetetlen volt számomra látni Emilyvel elkövetkező életemet, Apa látomásán keresztül.

Anyukám nagyon megszerette Emilyt még azelőtt hogy föléledt volna bennem a vér köteléke tejesen...

Nem egészen születésem után három nappal, már egy évesnek néztem ki. Emlékszem minden megtett lépésre... És arra hogy Emilyi felé tettem meg az első lépéseimet. Legelső szavam az ő neve volt ami elhagyta a számat...

Emily-nek nem volt tőlem lehetősége távol lenni, hiszen folyton sírtam a hiánya miatt. Anya, Chelsea minden estére elhozatta hozzám Emily-it, mert ha csak egyszer is láttam már nem sírtam aznap. De Emily folyton félt tőlem...láttam a szemében a félelmet, mit én váltottam ki belőle a közelségemmel...

Pár hónap múlva már tíz évesen álltam Emily ellőt. Addig is sokat volt mellettem, de miután már tíz évesként gondolkodtam és éreztem, ekkor történt meg tejesen a vérének hívása felém...

***

S meg állt az idő... csak őt láttam és a mi kis elkövetkező életünket. Éreztem a vére lüktetését, az illatának ízét, pedig meg sem karcoltam a fogaimmal a bőrét... Olyan íze van mint az édes méznek mi meg váltásként hat az éhező vámpírra...

Legszívesebben én is menten kiszívtam volna az összes vért belőle, de apa éppen időben lefogott hogy ne tegyem...

Emilyenek apa, Jeremy mondta el, hogy mi is történt pontosan.
Miért lettem annyira agresszív nemrégen...
Láttam Emily-in hogy csalódott és elkeseredett attól, hogy mostmár ő hozzám tartozik lelkileg, és testileg. Mert a vámpírok így választanak lelkitársat. A folyamat Emilynél nem történt meg, ő nem ismert fel engem mint társát...

***

Végleg el kellett költöznünk Emily közeléből. Apa bejelentette, egyik napról a másikra, hogy Spanyol országba költözünk, az ottani I. századi villánkba...
Nagyon nehéz volt megválnom Emily-itől... hosszú hónapokig sírtam éjjelente miatta...

Chelsea, Anya folyton vigasztalt.-Kicsim ne sírj kérlek. - símogatta a hátamat...-Három év múlva, megint láthatod Emily-it kicsi Andrewem...

***

Már eltelt azóta három év, és ma jelentette be apa, Jeremy hogy vissza költöztünk Locen Wool-ba.
Nem is szeretnék mesélni erről a három évről amit itt töltöttem Emily nélkül...

Mert a hiányától teljesen megvadultam...sokat öltem olykor csak kedvtelésből embereket nem azért mert éhes lettem volna, egyszerűen a harag és a gyűlölet vezetett...
Haragszom arra a vérfarkasra aki miatt Emily nem érezte meg hogy ő az én társam...
A gyűlöletem tárgya Evan Tanveny, nem értem hogy lehet hogy Emily-it ő is társának látta...

Úgy tudom, Emily édes apja, Phillip is elköltözött Emily-vel méghozzá Írországba...
Nem sokal azután, hogy mi eljöttünk Locin Wool-ból. Amit tudok Emilyről, az annyi hogy az egyik saját szigetükön élnek azt hiszem Mey sziget az ami az övék.
Semmit sem lehet róluk tudni...Emily magán tanuló lett. És innentől semmi információt nem tudott nekem egy barátunk sem hozni Emily-ről...
Mivel mostmár felnőttem, és tizennyolc évesnek látszom, senki sem mondja meg hogy nem vagyunk egy idősek Emily-vel. 

Vámpír szív [Szünetel]Where stories live. Discover now