🌹 [ · r e d · ] 🌹

1.

Tavaly decemberben kezdődött az egész. 

A haverokkal elmentünk egy buliba megünnepelni a sikeres évet, és egyben levezetni a sok feszültséget ami a rengeteg tanulás miatt felhalmozódott bennünk. Este 9-re mentünk, sötét volt és eléggé fáztam is, úgyhogy már alig vártam, hogy végre odaérjünk. Pár perc után meg is érkeztünk a buli helyszínére. Mikor kiszálltunk az autóból először a zene dübörgésére lettem figyelmes, majd az ablakon benézve a cikázó fényeket, a füstöt és a táncoló embereket vettem szemügyre. Úgy néz ki a buli már javában zajlik. Ekkor egy velünk egykorú fiú lépett ki az ajtón, köszöntött minket majd beljebb invitált. Elég fura alak volt, hűvös és távolságtartó. Fekete haj, fekete bőrdzseki és póló, fekete farmer és fekete bakancs. Ez az alak nem ismer más színt? Amint ezt megjegyeztem magamban hátrafordult és rám nézett. Jézusom, ugye nem tud olvasni a gondolataimban? Ránéztem majd elmosolyodott. Na jó, azt hiszem az este további részében jól fog állni nekünk az 5 méter távolság. Amint beléptünk a nappaliba megláttam a hatalmas füstöt és a rengeteg embert. A zenét maxon üvölttették és láthatóan mindenki jól érezte magát. A fiúk elszeleltek, mindenki másfelé vette az irányt. Namjoon és Jin a piák, Hoseok pedig a táncoló tömeg felé indult. Egyedül maradtam Jungkookkal.

-Jól magunkra maradtunk - törtem meg kis idő után a csendet
-Hát..ja. Most mi legyen? - nézett felém
-Nézzük meg mit rejt a hűtő! - néztem rá mosolyogva
-Látod Tae, ezért szeretlek ennyire. Egyre jár az agyunk! - karolt belém, majd a konyha felé vettük az irányt. A konyha felé. Ami...merre is van?
-Kook.. - szólaltam meg
-Igen? - megállt és rám nézett
-Merre is megyünk? - valószínűleg ekkor döbbent rá, hogy amúgy fogalma sincs merre kell menni. Ezen nevetni kezdtünk és amúgy tök jól szórakoztunk a szerencsétlenségünkön, mindaddig míg újra meg nem jelent az az alak akinek a ruhatára valószínűleg egyedül a fekete színt ismeri. Mivel minket nézett és elég komoly volt a tekintete, próbáltuk magunkat összekaparni, ami kisebb nagyobb sikerrel össze is jött. Már az első perctől kezdve gyanús volt nekem ez a fickó, főleg, hogy állandóan Jungkookot bámulta.
-Jungkook, beszélhetnénk egy kicsit? - próbált magára erőltetni egy mosolyt, amit a maknae szépen be is kajált. De én nem, engem nem ver át. Mit..akarhat tőle?
-Persze, mondd nyugodtan! - Jungkook arcán nyugodt és őszinte mosoly ült
-Ha lehetne -nézett rám- négyszemközt. - Mi a francot akar neki mondani amit én nem hallhatok? Nem értem ezt az embert.
-Oh..rendben. Tae, mindjárt jövök, oké? Addig szerezz valami harapnivalót, farkas éhes vagyok! - fordult felém egy hatalmas mosollyal az arcán, majd magamra hagytak.
Ekkor láttam utoljára ilyennek. Boldognak és felszabadultnak. Élvezte az életet, imádott énekelni és kedves volt mindenkihez. Szerettem. Sosem mertem neki bevallani mivel féltem, hogy ő talán nem így érez és csak elrontanám a barátságunkat. Bár megtettem volna. Bár elmondtam volna amíg még lehetett..
Miután leléptek azzal a fiúval akiről még mindig nem tudom kicsoda, elindultam megkeresni a konyhát amit egyedül egyáltalán nem volt könnyű megtalálni. Vagy 10 percig kerestem mire végre rátaláltam és kereshettem magamnak valamit. Miközben Kooknak szendvicset gyártottam, valaki megszólalt mögöttem.

-A helyedben nem engedtem volna, hogy elmenjen vele. - mivel azt hittem egyedül vagyok a helységben, a vér is megfagyott bennem. Azonnal hátrafordultam de már nem volt ott senki.
-Mit fogsz tenni ha átváltoztatja? - a hang irányába, oldalra kaptam a fejem és végre megláttam ki beszél hozzám. Ismerős arc, Park Jimin, az osztálytársam. Nem gyakran beszélünk, elég rejtélyes alak. Igazából most, hogy belegondolok itt mindenki az.
-Tessék? - néztem rá kérdőn
-Mondom mit fogsz tenni ha átváltoztatja? Van terved esetleg? Hm? Hogy engedhetted el vele?
-Hogy mit fog csinálni? Ember te be vagy tépve? Ittál? Hagyj inkább és menj vissza szórakozni a kis barátaidhoz. - ahogy visszafordultam az asztalhoz Jiminnel találtam szembe magam.
-Jézusom, ezt te hogy..hogy kerültél..
-Ide ilyen hirtelen? Vámpír vagyok Taehyung, talán azért - lépett felém, majd hátrálni kezdtem
-Jimin, én nem akarok bajt, csak egy rohadt szendvicset akarok csinálni már vagy fél órája - ekkor fogott és nekilökött a falnak. Tekintetünk találkozott és gesztenyebarna szemei lassan vérvörössé váltak. Ekkor ellöktem magamtól és futni kezdtem az ajtó felé, de hiába. Rögtön ott termett előttem és megszorította az egyik csuklómat. Taps taps Taehyung, jó nagy szarba keverted magad.
-Ha hallgatsz és nem próbálsz meg elmenekülni nem öllek meg. - jelentette ki rezzenéstelen arccal
-Re...rendben.. - szinte megszólalni sem tudtam a sokktól. Jimin...vámpír? Hiszen vámpírok nem is léteznek.. De akkor hogy ilyen gyors és hogyan változtatja a szeme színét? Lehet, hogy én is be lettem drogozva?
-Ide figyelj, gyorsnak kell lennünk ha élve akarod látni a kis barátodat, úgyhogy kapd össze magad és húzzunk az emeletre! - megragadta a karom és szaladni kezdtünk a lépcsőig. Miközben felfelé siettünk próbálta elmagyarázni a helyzetet.
-A fazon aki beinvitált titeket nem más mint Min Yoongi. Mindketten vámpírok vagyunk. Kettőnk között annyi a különbség, hogy ő ártatlanokat öl meg én pedig lassan őt fogom megölni ha így folytatja. Próbálgatja a határait és tudja, hogy figyelem. Biztosan azt is tudja, hogy most itt vagyok. Azért hívta be magához Jungkookot, hogy átváltoztassa és csak azért csinálja ezt az egészet, hogy felidegesítsen. Tudomást szerzett arról, hogy emberekkel barátkozom és ez valamiért nagyon szúrja a szemét.
Ezek szerint nem hiába tűnt fel nekem a viselkedése.. Ha egy ujjal is Jungkookhoz mer érni az a pszichopata, esküszöm megkeserüli!