- Jin? - szólítom meg.
- Te miért vagy még fent ilyen későn? - kérdez meglepetten.
- Ezt én is kérdezhetném. - mosolygok rá.
- Csak még el szerettem volna pakolni egy-két dolgot. - mosolyog.
- Én meg nem tudok aludni. - mondom.
Leülök egy székre. Jin csak mosolyog. Miért?
- Miért mosolyogsz? Van rajtam valami vicces? - kérdem meg, s elkezdem magamat nézni.
- Jajj dehogy is, csak mióta Namjoon kitalálta, hogy ideköltözz azóta csak rólad beszélt. Most végre itt vagy és ő még boldogabb mint eddig volt. Plusz nem gondoltam volna, hogy Namnak ilyen húga van... - mosolyog még mindig.
- Milyen?... Idegesítő? Csúnya? Béna? Idióta? Kiközösített? .... - folytattam volna ha Jin nem állított volna le.
- Nem! Miért mondasz magadról ilyeneket? - néz rám összeráncolt szemöldökkel.
- Nem én mondtam először. Én csak idéztem az embereket..... - hajtom le a fejem.
- Ilyeneket mondtak rólad?
- Igen mondtak.... de nem érdekelt, sosem foglalkoztam velük. - mosolygok.
- Azok az emberek nem valami normálisak. - erre a mondatára elnevettem magamat.
Még beszélgettünk egy ideig. Megtudtam, hogy Jin szokta csinálni a reggelit, ő takarít meg ilyenek.
Másnap reggel:
Még este kigondoltam, hogy én csinálom ma a reggelit. Gyorsan felkeltem és felöltöztem. Még korán van, szóval a többiek még nem keltek fel. Leszaladtam a lépcsőn, s elkezdtem "kotyvasztani".
Eltelt az idő. Mindennel kész lettem.
- Jó reggelt! - szólal meg hirtelen egy hang mögöttem.
Hátrafordulok, de mire teljesen megfordulhattam volna valaki elkapott és felemelt, majd elkezdett szorongatni.
- Kooki.... meg...megfojtasz ..... - mondom, a tüdőmből kipréselt levegőből.
- Kook ne öld meg Eunt! - szól rá Tae , s megfogja a karom s elkezd húzni. Mindenki a konyhában van. Elkezdett a két fiú ide-oda rángatni.
- De én még szeretgetni akarom... - mondja a maknae.
Jajj nekem....mindjárt szétszakadok....
- Fiúk.....mindjárt...szét..szétszakadok.....engedjetek...el.... - nyögöm ki nagy nehezen.
Erre a mondatomra feleszmélnek és látják, hogy ez tényleg így van. Tae elengedte a karom, aminek hatására Kook mellkasának csapódtam. A szemeim csukva vannak. Csak két kart érzek ahogy körbefog. Lassan kinyitom a szemem, felnézek, s a maknae vigyorog rám, miközben szorosan ölelget. Nem nagyon akart elengedni.
- Khm.... Kook elengednéd a húgomat?!?... - nézett rá Namjoon.
Erre Kooki gyorsan elengedett. Felemelte a kezeit, mintha azt mondaná "Én hozzá sem értem" .
- Jól vagy? - kérdi bátyám.
- Persze. Semmi bajom. - vigyorgok, majd kissé elnevetem magam.
- Csináltál reggelit? - kerekednek ki Jin szemei.
- Persze. Ha már itt vagyok a nyakatokon akkor legyen valami hasznom is. - mosolygok.
- Jajj ne mondj ilyet. - mondja Hopi.
Mind megköszönték a reggelit és elkezdtek enni.
Miután befejezték a reggelizést elkezdtem mosogatni.
- Sziaaa. Nincs kedved elmenni sétálni? - kérdi meg hirtelen odaugorva Jimin.
- Hmm.. de miért is ne. - mosolygok rá.
Befejeztem a mosogatást, s már indultunk is. Jimin egy parkba vitt.
- De gyönyörű ez a hely. - nézek körbe ámultan. Erre a tettemre Jimin kicsit kuncogott.
- Min nevetsz? - kérdezem meg tettetett duzzogással.
- Semmin-semmin.... csak ez nagyon aranyos volt. Ahogy csodálod a dolgokat. - mosolyog.
Elkezdtünk sétálgatni. Jimin hirtelen elém ugrott a telefonjával a kezében, s lefényképezett.
- Jézusom, olyan vagyok mint egy zombi. - nevetem el magam.
- Dehogy is, nagyon szép vagy. - mondja mosolyogva.
Elkezdtünk visszafelé sétálni a dormba.
Amint beértünk az ajtón a többiek ránk néztek.
- Ti meg hol voltatok? - kérdi Suga. Nem is volt időm válaszolni, mert V azonnak feltett egy kérdést.
- Eun nincs kedved....
YOU ARE READING
Találkozás
Fanfiction- Miért vagy ilyen furcsa? Mit akarsz? - kérdem meg választ várva. - Téged. - feleli mély sexy hangon, majd lassan közeledni kezd felém.