~ Sírni nem csak a lányok szoktak, azt hiszem ezt kevés férfi tudja rajtam kívül. Amikor sírok, érzem, hogy ember vagyok, nekem is vannak érzéseim. ~
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Van az, hogy első látásra ítélkezünk olyan dolgokról, melyeket nem ismerünk. Ennek oka csupán annyi, hogy félünk az újtól; félelmünk pedig jogos. Hogyan is haladnánk az új és ismeretlen dolgok felé, ha nem tudjuk biztosan a végkimenetelét. Csak lenni akartam valaki, csak bizonyítani akartam a világnak, hogy a másságom nem jelent veszélyt senkire sem. A nővérem volt a legjobb barátom, mindig tőle kértem tanácsot szélsőséges időkben. Nem maradhatok örökké a szobáim falai közé bújva és nem tűrhetem többé, hogy az emberek újjal mutogassanak rám, mintha csak egy bűnöző lennék. Mindig is szerettem a művészetet, érdekeltek a festmények, a kézzel alkotott szobrok és a pergamentre írt gondolatok. A gondolatok. Gondolatok, melyek mögött ott van rengeteg érzés és a valóság. A valóság! Én valóságban akarok élni és nem az álmaimban. Szeretném megérinteni az elérhetetlennek tűnő dolgokat, mert semmi sem lehetetlen.
Hogyan kerülök most mégis a mikrofon mögé és a színpadra? Egyszerűen csak véghez vittem azt, amiben hittem.
Nem kell sem drága ruhákat, sem maszkot húznom ahhoz, hogy kitűnjek. Az egyetlen dolog, ami sosem fog változni, azaz igazi személyiségem.
