Beburkolóztam a köpenyembe, és fölkaptam a kosaramat. Ahogy kiléptem a kapun a bátyám némán mellém lépett.
Veszélyes időket éltünk. Senki sem volt biztonságban egyedül az utcán. A szultán Şztanbųļba ment, és a helytartókat nem érdekelte a köznép. Új adókat vetettek ki. Az emberek éheztek. Mindent belepett a mocsok, és a szemét. Elszaporodtak a tolvajok. Egyre-másra bemerészkedtek a sivatagi haramiák. Bátrabbak lettek, nem volt aki megakadályozta volna őket. Eltünt a határ. Beljebb és beljebb hatoltak az országba. A fővárost fenyegették. Nem ismertek félelmet, és nem ismertek könyörületet. Rettegésbe tartották az országot.
A bátyám elkapta a karom, és maga elé rántott. Lovasok jöttek velünk szembe. Lassan léptettek. A tömeg szétnyílt elöttük. Néma fenyegetés áradt belőlük. Önkéntelenül is a legelső férfira néztem. Éjfekete göndör haja kilátszott a kendő alól. Markáns arcát rövid szakáll takarta. De ami legkülönösebb volt, a szeme. Éberen a tömeget pásztázta. Összeakadt a tekintetünk. Égkék szeme hideg volt mint a jég.
Elakartam fordulni, de nem tudtam. Megbabonázott a jeges kékség. Tudtam ki Ő.
Feltámadt a szél. Beterített a por. Köhögve, próbáltam levegőt venni. De Įşzkenďer nem foglalkozott vele. Belökött egy kapualjba, a falhoz szorított. Az arcomat,a vállamba nyomta és a testével a falba préselt. A durva kőfal lehorzsolta az arcom, és a hasamba nyomódott. Nem moccontam. Hallottam ahogy a lovasok elléptetnek mellettünk, majd távolodnak.
YOU ARE READING
Ļęıhļaįh
RomanceHarcolni és túlélni nem könnyű. Hinni és remélni nem könnyű. A fájdalmat elviselni nem könnyű. Szenvedélyesen szeretni nem könnyű. Átadni az irányítást nem könnyű. Harcolni nem könnyű. Elbukni és felállni nem könnyű. Föladni az álmaidat nem könnyű...
