Az út mentén

Sátrazás

Már 3 napja Szöulban vannak a lányok,minden érdekességet megnéztek, és minden nagyon tetszett nekik. Sok emberrel beszélgettek Koreaiul,akik megdicsérték őket a hibátlan nyelvtudásuk miatt. Ma egy híres múzeumot fognak megnézni,ahol Korea múltjával,történelmével kapcsolatos dolgokat lehet majd megnézni.Az előtérben gyülekezett az egész osztály,és várták a tanárt,aki a kulcsokat adta le. Mikor mindezzel készen voltak,ki indultak a buszhoz,ami egyenesen a múzeumhoz vitte őket. Néhányan,főleg a fiúk fel voltak háborodva,hogy ennyi érdekesség mellett pont egy múzeumba mennek.

Mikor megérkeztek,a múzeumba elképedtek a sok kicsi ázsiai láttán,és a fiúkból kitört a nevetés,hogy egyszerre ennyi kicsi sárga rizs evőt látnak. -Nézd már Réka! Mennyi kicsi ember!-szakad a röhögéstől Marci,amitől Réka is jókedvre derült.-Nézd Adri ezeknél még te is magasabb vagy!-vihog Beni is és Adriból is kitört  a röhögés,amit nem lehetett utána 10 percig visszafogni. A múzeum csak az ő röhögésüktől visszhangzott,és a tanárnő teljesen kiakadt rájuk,és mondta hogyha nem fejezik be most azonnal haza is mehetnek. Erre a lányok még jobban elkezdtek nevetni,de a fiúk csak néztek,hogy ezen hogy van képünk szakadni. -Jó rendben ti akartátok..menjetek kifelé,és gyertek be ha már úgy érzitek,hogy képesek vagytok nyugton viselkedni!!-tolja őket kifele a tanárnő,amin Anna és Barby jót mosolyognak,és ezért őket is le szólta a tanár.-Ha akartok csatlakozni hozzájuk csak nyugodtan!-néz rájuk fenyegetően,mire mindketten elhallgattak,és fapofával néztek egy régi sisakot.

*ADRI POV*

Már 10 perce kint állunk és nagyjából lenyugodtunk,úgy hogy vissza mentünk a múzeumba.Ám amikor be értünk az osztályunk eltűnt.Elkezdtük keresni őket de sehol egy ismerős arcot se láttunk.-Te Réka baszd meg ezek itt hagytak minket!-háborogtam.-Nem mondod!-mondja tettetett csodálkozással.Olyan nagy ez a múzeum azt se tudjuk hol kezdjük a keresést.Már fél órája össze vissza mászkálunk.-Adri várj már körbe körbe megyünk!Mi lenne hal fel hívnád a fiúkat.-pattant ki Réka fejéből az ötlet.-Jéé tényleg ez eszembe se jutott!-homlokomra tettem a kezemet.-Bár elég drága lesz de leszarom.-Elővettem a telefonom és felhívtam a fiukat.-Halló?-szólt bele a telefonba Beni!-Szia Adri vagyok!-köszöntem bele.-Hol vagytok?-ordibált a telefonba.-Jézus lehetne halkabban!-emeltem távolabb a telefont a fülemtől.-Izé ti hol vagytok?-kérdeztem.-Mi a bejáratnál keresünk titeket!-mondja,és gondolom közbe hülye fejet vág Beni.-Az hol van?-döbbentem le.-Csak nem eltévedtetek?-röhögött.-Háát de!-nevettem én is egyet.-Ide tudnátok jönni értünk?-kérdeztem reménykedve.-Hol vagytok?-kérdezte Beni.-Hát egy baszott nagy festmény előtt!-mondtam a baszott szót hangsúlyozva.-Jó de mit ábrázol a festmény?-nevetett.-Hát egy nagy meztelen nőt!-mondtam röhögve.-J azt tudom hol van 10 percig elemeztük!Egy pillanat és ott vagyunk!-Oké!-válaszoltam volna de letette a telefont.Remek.-Adri,nézd ott jönnek!-mutatott a fiúk fele a barátnőm.A fiúk oda jöttek hozzánk röhögtek egyet rajtunk majd kivittek minket a múzeum elé ahol már sorakozott az osztályunk.

*RÉKA POV*

Hát nagyjából semmit nem láttunk ebből a múzeumból,de szerintem nagyobb élmény volt benne elveszni,mint csak nézni az unalmas dolgokat. Persze a tanártól kaptunk egy jó nagy lebaszást,de más nem nagyon történt,csak felszálltunk a buszra,és mentünk a szállodába,mivel időpontra volt vacsora. A buszon persze Anna és Bary hátra fordultak hozzánk,hogy hova a fenébe tűntünk?-Hát igazából ti tüntetek el,mi meg nem találtunk titeket,és elvesztünk,és felhívtuk a Beniéket,ők meg értünk jöttek.-vázoltam fel nekik tömören a dolgokat.-Hát igen ez tőletek már megszokott,csak ne legyen ebből később nagyobb probléma.-néz ránk Barby.-Nyugi nagyok vagyunk már Barby ne aggódj miattunk.-borzolom össze göndör haját,és rá vicsorgok,mire gyengéden megpofoz,és elneveti magát.