Alázat - Rapson ff -

1.

*Jackson szemszöge, másnap*

15. 30 perckor elkezdtem készülődni. Felvettem a kedvenc fekete pólómat, amire rá van írva, hogy „I'm fantastic" mivel én az vagyok, plusz felvettem egy baseball sapkát ami nélkül nem élek. Egy egyszerű fekete farmert húztam, plusz a szürke Converse-emet. A többiek elmentek moziba, sajnáltam, hogy én nem mehetek. De inkább nyerek egy versenyt, mert tudom, hogy én tudok a legjobban rappelni. És persze szerény is vagyok, ez alapvető dolog.

Kíváncsi vagyok, mit kell majd rappelni, illetve, hogy meddig fog ez a dolog tartani.

Eszembe jutott, hogy nincs nálam rágó, viszont tudtam, hogy Marknál van. Beléptem a szobájába egy kis lopó szándékkal, mire szembe találtam magam őnagyságával.

- Te miért vagy itt Tuan? – a polcához lépve levettem a rágót.

- Horrorra ültek be... - hajtotta le a fejét.

- Jaaaj Markie be vagy tojva? –röhögtem. – Pedig te vagy a hyung!

- Tudom de... ahj, utálom a horror filmeket. –felhúzta a lábát az ágyán.

- Akkor nézz valami mesét. –benyomtam a tévét és pont ment a Spongyabob. Marknak nem kellett kétszer mondani, azonnal a képernyőre tapadt. Nevetve kaptam be egy rágót, majd kimentem a szobájából.

Bedobáltam egy kisebb táskába zsepiket, a telefonomat, egy kis pénzt, hátha találok visszafele egy fagyizót vagy valamit, illetve még egy dorm kulcsot.

Kiléptem az ajtón és visszakiabáltam.

- MARKIE-POOOOOHH! ELHÚZTAM! –ordítottam.

- Wang, itt vagyok a szemben lévő szobában, nem kell kiabálni. –mondta afféle Mark-hangerővel, ezt mások motyogásnak nevezik.

- JÓÓÓÓ –kiabáltam megint, majd becsuktam az ajtót. Leszaladtam azon a pár lépcsőfokon ami a kertkapuig vezet, majd mivel az az épület elég közel van a dormunkhoz, sétálva vágtam neki utamnak. Szép idő volt, igazi tavaszias, kellemes volt egy szál pólóban sétálni.

Háromnegyedre oda is értem. Odalépve megpillantottam egy Seunghyunnak kinéző embert, mire odamentem hozzá.

- Annyeong! Maga Kim Seunghyun?

- Igen, én volnék, te pedig Jackson igaz? –kérdezte. Magas volt, fekete szemüvege és haja volt, kábé a negyvenes éveiben járhatott.

- Aha. És hol van az ellenfelem? –vigyorodtam el.

- Késik, szerintem. Pillanatokon belül megérkezhet.

Vajon milyen lesz személyesen találkozni Rapmonsterrel? Már egy párszor láttam díjátadókon, meg persze a neten. Le is csekkoltam a rapjeit, hát nem hiszem, hogy véletlenül hívják Rapmonsternek. De szerintem nálam még mindig nem jobb. Igen, fő az önbizalom, pontosan.

Kábé két perc múlva megérkezett egy magas, szőke hajú, sapkás srác. Hátán egy kisebb fekete hátizsák volt, piros Converse-t viselt és lihegve állt meg mellettünk.

Hm, legalább van stílusa.

- Bhoocshánhat –itt nyelt egyet – a késésért. Lerobbant a busz, futnom kellett.

- Nem baj, Namjoon, így sem késtél sokat. –mosolyodott el Seunghyun.

Rám emelte a tekintetét, mire megláttam az arcát. Mosolygott. Áhá, szóval ettől döglenek a fangirlök. Na, ezt is megtudtuk.