I'm yours - "Nan neggeoya" (Bts Hun Fanfiction)

Prológus

-Minji gyere már, a többiek várnak ránk, tudod, hogy be kell mutassuk a koreográfiát. Kiabál a nappaliból Nina.

-Egy perc. Szólok vissza még magasabb hangnemben és szerencsere nem hallok rá választ.

Még vetek egy pillantást a tükörbe, hogy megbizonyosodjak a kinézetemről felkapva a telefont a mellette lévő kisasztalról és gyors léptekkel száguldok le a lépcsőkön. Ahogy meglátom hugomat rögtön a csuklójához kapok és szó szerint kiráncigálom a házból amin ő meg se lepődik.

-Miért vettél rövidnadrágot? Meg fogsz fázni. Mutat rám a drágalátos apám.

-Miért ne? Mosolygok rá pimaszul. Sose volt valamilyen jó viszonyom vele, mert már kicsi koromban észrevettem, hogy sose figyel rám és mindig csak Ninával foglalkozik. A barátaim szerint ez normális ha mindig a kisebbekkel foglalkoznak a szülők, de szerintem itt nem erről van szó.

Ő csak sóhajtozva néz vissza maga elé és hálálkodni kezdek magamban, hogy nem kell hallgassam a felesleges dumáit. E közben Kira is megérkezik aki lihegve szál be a kocsiba és borul a nyakunkba. Fogadni merek, hogy csaknem sprintelve jött attól félve, hogy itt hagyjuk.

-Indulhatunk. Csatlakozik hozzánk anya is.

-Lányok, én egy kicsit izgulok. Hallom Kira remegő hangját és csodálkozva nézek rá. Ő az aki szokott biztatni minket, hogy ne féljünk, mert minden rendben lesz és most ő van beparázva? Csak egy biztató mosolyt ajánlok neki és karjaim közé veszem.

-Szerintem nem lesz semmi baj, ez ugyanolyan lesz mint a többi. Próbálom nyugtatni egyben magamat is.

-Nem igaz, hisz ti is tudjátok, hogy ott lesz minden fontos koreográfus Kóreából és Amerikából, most nem csak egyszerű emberek elött fogunk táncolni. Mondja kétségbe esett hangon miközbe a körmét rágja. De utálom ha ezt csinálja, még mindig nem érti meg, hogy nem tesz jót. Rácsapok egyet a kezére amit egy csúnya tekintettel viszonoz.

-Épp ezért kell odafigyelnünk egymásra és koncentrálnunk arra amit csinálunk, hogy jó benyomást keltsünk. Itt az esély, hogy ne csak Európában legyenek fellépéseink. Bíztat minket Nina. Úgy látszik ő az egyetlen közülünk aki ma igazán jó paszban van. Viszont teljesen egyetértek vele. Mivel ázsiai származásuak vagyunk mind a hárman, nagy esély van arra, hogy Európán kivülre is hivjanak minket egy-egy kis fellépésre. Tényleg ez lenne a legnagyobb dolog az életünkben, hisz amikor összekerültünk megfogadtuk, hogy keményen fogunk dolgozni, hogy kijussunk Koreába és elérjük céljainkat. Eddig csak Európában voltunk annyira felkapva, hogy komoly fellépéseink legyenek, de ma eljött az ideje, hogy megmutassuk mit tudunk.

Válaszul csak bólogatok és anyára nézek aki ugyancsak idegesnek tünik. Gondolom izgul a teljesítményünk miatt, nagyon sokat foglalkozott velünk, hogy elérjük azt a szintet amin most vagyunk a lanyokkal és épp ezért szeretnék még feljebb jutni, azt akarom, hogy büszke legyen ránk és lássa, hogy nem hiába bajlódott.

-Anya teszel valamilyen zenét kérlek? Túl nagy itt a feszültség. Nézek rá nagy szemekkel.

-Persze. Csatlakoztatja a telefonját az autóban lévő kis difuzorhoz és már sejtem is mi lesz a kiválasztott szám. Ahogy meghallom Jungkook kellemes hangját azonnal elmosolyodok és elkezdek dúdolni a 2 lánnyal együtt. Ellentétben másokkal én mindig is nagyon anyás voltam, ő az egyetlen a családban aki igazán tudja mit szeretek és törődik velem amiért rettentően hálás vagyok neki.

-Annyira jó lenne ha találkoznánk egyszer a fiukkal, biztos az lenne az első, hogy ráugorjak Jungkookra. Szólal meg hírtelen Nina elnevetve az egészet. Ez meg miket beszél?

-Komolyan Nina, ne legyél már ilyen gyerekes, hamarabb ellopom én. Vág vissza Kira, de ő csak teteti, hogy meg sem hallotta.

-Te jó ég. Mondom halkan a fejemet fogva.

-Megjöttünk. Vág közbe apa és a hugom már pattan is ki az autóból. Ahogy ránézek a nagy épületre egyre jobban kezd fájni a hasam az izgalomtól és csigalassúságban megyek végig a folyósón. Mivel egyikünk sem akarja kinyitni az ajtót, egy mély levegőt véve lenyomom a kilincset és egy emberekkel teli terem tárul elénk akik mosollyal az arcukon fogadnak minket.

És kijött az első magyar nyelvű ficim... Így az elején kicsit unalmas, de nem sokáig, ezt garantálom. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Kérlek nézzétem el ha netán vannak helyesírási hibáim. Nemsokára jövök a folytatással. :)