Árva lány a háborúban

1915. október 27.

- Takarodj te szajha! - Lökött jó messzire egy német férfi, miután kegyetlenül megerőszakolt. Nem ő az első...
Fájt mindenem és inkább halottat játszva, összekuporodtam.
-Úristen! Tessa!! - Kiállt fel egy igen ismerős hang. Felnéztem és könnybelábadt szemmel álltam fel.
- Anya! - Öleltem át szorosan. Pár másodpercig így álltunk, majd egy puffanást hallottam és édesanyám a földre esett.
- Ezt azért, mert ellenkeztél. - Nevetett fel ördögien a katona, ki az előbb lökött el magától. Sírva térdeltem le anyám szörnyedhalt testéhez, majd fejem mellkasára hajtottam. Fél percen belül megszólalt a legvédelmi sziréna. Nem törődtem vele, akkor sem, mikor messziről a bombák csapódását lehetett hallani.
-Gyere! - Ragadta meg a kezem valaki és elrántott anyám holttestétől.
- NEE! - Próbáltam ellenkezni, de az idegen fiú felkapott és futni kezdett velem. Berohant egy házba, majd a pincébe. Pont akkor zárta le az ajtót, mikor egy bomba zuhant a ház tetejére. Letett a földre, mire zihálni kezdtem. Forgott velem a világ. Szerintem pánikrohamot kaptam. Az ismeretlen megmentőm magához húzott, bár az ő szívverése is a plafont verte.
- Nem szabad félni. - Suttogta fülembe. Elkezdtem sírni vállán, mire felemelte fejem és egy kisebb pofon csattant arcomon. - Ne mutasd a külvilág felé, hogy gyenge vagy!! - Parancsolt, és én letöröltem könnyeim.
- Tessa vagyok. - Nyújtottam felé kezemet.
- David. - Ráztunk kezet. A bombacsapódásokat egyre távolabb lehetett csak hallani. - Van itt egy kis kaja. - Vette le hátáról a táskáját a fiú és elkezdte belepakolni a konzerveket. Miután végzett a hasznosnak vélt dolgok összegyűjtésével, kikászálódtunk a romok alól. Az esőcseppek benedvesítették a házak és emberek maradványait. Tenyereimet összedörzsöltem, miközben fogaim kocogtak a hidegtől. Elindultunk a szószerint kihalt egyenes úton.
- David...nem bírom. - Jelentettem ki öt óra folyamatos sétálás után.
- Bírnod kell! - Mondta kicsit sem együttérzően.
- Nem. Én tényleg nem bírom. - Mondtam utolsó lélegzetemből és összeestem...