,, Komoly szándékai csak akkor van az embernek ha komolyan is gondolja azt! ”
Drága jó édesanyám szokta ezt nekem mondogatni. Szegényem még most is ezt hajtogatná ha nem halt volna meg. Apámmal éltem aki vak volt. 19 évesen egy lány ,,nő” nem arra vágyik hogy apját aki beteg ápolja hanem arra hogy bulizzon és leigya magát a sárga földig. De én nem, nem szeretem a diszkót az alkoholistákkal tömött szórakozó helyeket. Inkább apámmal voltam és ápoltam. Sokkal nagyobb öröm töltött el mint azt bárki is gondolta volna. Anya halálával nem csak én zuhantam depresszióba hanem a család többi tagja is. Apa hetekig bezárkózva volt a szobájában nagyiék próbálták jobb belátásra bírni de ez lehetetlen volt. Csak úgy itta a tömény alkoholt és szívta a nikotint… De hogy én mit csináltam próbáltam öngyilkos lenni a legalapvetőbb dolgokkal mint például túladagolás de szerencsémre letudtam szokni. 14 éves voltam amikor volt egy kósza ötletem hogy neki állok a blogoláshoz. egy darabig segített de amikor anya meghalt utána már nem írtam többet. Egy nap amikor apu és nagyszüleim elmentek horgászni egy motoros velük szemben hajtott és ezt későn vették észre. Mind a hárman azonnal meghaltak.. Tudtam hogy ha depresszióba fojtom magam azzal nekem nem lesz jobb sőt ezerszer rosszabb lesz. Nem ..nem tehetem ezt magammal .. Miután lezajlott a temetés elhatároztam hogy új életet kezdek egy másik helyen elköltözök Londonból. 2 hétig kerestem azt a házat amire gondoltam. Szerencsémre megtudtam venni és holnap költözöm. Mivel holnap költözöm ideje eltennem magam holnapra. Igen ám csak hogy nem tudok aludni. Azon kattogott az agyam hogy milyen lesz nekem holnap. Féltem tőle de egyben izgatott is voltam. Holnap 7-re jönnek a szállítok úgy hogy már aludnom kéne..
Reggel a vekkerem pityegésére ébredtem. Mindig is arra vágytam hogy a legjobb barátnőm majd az ágyamban ugrál, hogy keljek fel de ez mind csak álom. Mivel nem jártam sehova se szórakozni így nincsenek barátaim teljesen egyedül vagyok. Még a pasik se jönnek… mivel hát… nem vagyok szépség királynő. Fogszabályzóm olyan mint a 70-es években volt, két copfban hordom a hajam a szemüvegem olyan mint ha most léptem volna ki 1966-ból és hát olyan vagyok mint a cérna. Sose használtam sminket, rúzst, körömlakkot / na azt meg pláne nem mivel csutkára levágom /. Olyan vagyok mintha az őskorból jöttem volna. Persze tudtam az új divatot meg a technikát de ezekre mind tojtam. Mikor végeztem az ábrándozással ránéztem az órámra 6:45-öt mutatott. Gyorsan felöltöztem reggelire bekaptam egy szelet müzlit, fogat mostam és már készen is voltam. Mikor már a munkások mindent kipakoltam megvárták hogy ,,elbúcsúzzak” a háztól. Mivel nem akartam nagyon mély búcsúzkodást ezért az üres nappaliban elkiáltottam magam egy sziával. Majd kilépve a küszöbön magam után zárva az ajtót tudva lévén, hogy már soha nem jövök vissza boldogan ültem be az autómban és mentem Wolverhamptonban. Igen ott vettem meg a házamat. Tudtam hogy ezzel minden meg fog változni tetőtől-talpig. 30 perc kocsi út után megérkeztünk. Megkértem a munkásokat hogy segítsenek a bútorokat a helyükre tenni. . Miután végeztek kifizettem őket majd leültem egy székre. Komolyan rengeted de rengeteg doboz volt ami csak arra várt hogy felnyissam és megnézzem tartalmát. Szépen sorjában haladtam előbb a nappali, konyha, fürdő és étkezőt csináltam meg majd jöhetett az emelet. A hálószobámba belépve elfogott egy melengető és otthonos érzés. Ahogy a bézs színű fal passzolt az én kis sötétbarna koptatott ágyamhoz olyan kisugárzás áradt az erkélyre amint kiléptem rá. Mivel minél hamarabb szerettem volna végezni azért neki láttam a szobámnak és a két vendég helyiségnek. 3 óra volt amikor mindennel készen voltam. Épp hogy leültem volna egy kicsit pihenni csöngettek. gondolom valamit ott hagytam Londonban.
- Megyek már - kiáltottam. Gyorsan felvettem a mamuszom és úgy slattyogtam az ajtóhoz majd kinyitottam a vendégem örömére.
- Jó napot - mosolygott egy 46-os éveiben járó aranyos nő. - Mrs.Payne Karen vagyok de csak szólítson Karen-nek.
