Tegnapelőtt egy igen érdekes esemény történt velem, mely meghatározta későbbi fejlődésem történetét...
Ott kezdeném, hogy kicsöngettek. Elővettem a sonkás-sajtos szendvicsemet, amit reggel, félkómásan dobtam össze (aztán kiderült, hogy anyám volt) és enni kezdtem, mikor a barátnőm (és egyben jobb oldali padtársam) LGDria félve feltette a következő kérdést: "Betti, szerinted mit csináljak?"
ÉN (a továbbiakban É): Mihé? *lenyeli a falatot, és kérdőn néz Riára* Bocsi, nem figyeltem!
Ria (a továbbiakban R): Gondoltam... *a szemét forgatja, és látszik, hogy totál zavarban van*
É: Na, mondd, mi van? *újabb harapás*
R: Hát... van ugye egy könyvem, és...
É: Az a Windes ugye?
R: Az... na, elértem addig, hogy... *nyel* +18-as jelenetet írjak, de... nem tudom, hogy... jó-e...
É: Ha hazaérsz, majd átküldheted,én meg megnézem...
R: Itt van most is!
Persze én, mint jó barátnő, rögtön megnéztem... Hát...
Igényesen megírt kis cuccos volt, és... nem is volt semmi baj, míg el nem értem addig a részig, hogy a főszereplő lány a... *köhint* szájávalelégítettekiasrácotjajdenemakartamleírni...
(magyarul, a vadparasztok kedvéért, a csaj leszopta a srácot. Na. Bol-dog-ság)
Akkor jött be két osztálytársunk, akik rögtön kiszúrták nálam a telefont, így be is szóltak. (megjegyzem, ez ugyanaz a fiú volt, akin Mahmeyber -rel röhögtünk a... mellbimbós incidens miatt...)
A mondat pedig így hangzott: "Mi van, levelet írtatok a fogtündérnek?"
Tekintve, hogy... *köhint* szájüreg, "Fogmosás", "TÜNDÉR"...
Mondhatjuk levélnek is... (kíváncsi lennék, mit szólna hozzá...)
YOU ARE READING
AGYMENÉSEIM
RandomÜdvözletem minden kedves idetévedőnek, aki rászánta magát arra, hogy az agynak még jó indulattal sem mondható kis izomgombócom rejtett pontocskáiba tekintsen. Remélem lesz, akinek elnyeri a tetszését, és... azt is, hogy valaki marhára unalmasnak fo...
