Ismeretlen ismerős • w/ beniipowa•💦

Purgatórium

04.03. Apartmanház, 01:02

Ari mély szuszogására keltem fel, és persze arra, hogy még mindig be vagyok rúgva. Szép munka, Hanna. Oké, szóval alszik. Muszáj kimennem. Hajt a kíváncsiság. Még egy teszt, és mehetünk is.

- Ari! - szóltam hozzá olyan halkan, amennyire csak tudtam. Semmi jel. Király.
Halkan felkeltem az ágyból. Megigazítottam magamon a ruhát, majd beletúrtam a hajamba. Óvatos léptekkel megindultam az ajtó felé, halk kattanás, ajtó nyílás, és már kint is vagyok. 
Nincs felkapcsolva egyik villany sem. Elbotorkálok a konyha felé, mire valamibe beleakad a lábam, és hangos püffenéssel a földre borulok. Vagy nem a földre? Ez valami puha. Gondolkozni sem tudtam, hiszen a hirtelen mozdulattól a gyomromban lévő erős szilva, kezdte feladni a szolgálatot, és Kis Vukként szeretett volna távozni. A földön, vagy min maradtam, próbáltam visszatartani, de az a fura dolog, amin voltam, mozogni is ficánkolni kezdett alattam, majd erős vakufénnyel valaki az arcomba világított. 
- Hanna, mit csinálsz? - nevetett valaki alattam. Oké, szóval ez vagy Csokis vagy Beni. Nice job, Hanna, nice. Nem is tudtál volna jobb helyre esni... 
-Ne mozogj, különben te leszel a Kis Vuk nevelőapja. - suttogtam, és próbáltam nagyokat nyelni. Kezdett egyre jobb lenni, a gyerek nem mozdult, együtt működött. Én is együtt működtem volna a helyében...
- Jobb? - fogta meg a vállamat. A hangjából ítélve, ő Beni. Még jobb, legalább most már tudja, milyen béna is vagyok igazából. Legalább megvan a fény forrása.
- Kezd, aha. Csak kapcsold ki a vakut. - fogtam a hasamat, ami egyre hangosabban morajlott.
Ennek hallatán kikecmergett alólam, így már tényleg a padlón feküdtem. - Te miért itt alszol? 
- Kicsit bebaszcsi, aztán aluszcsi. - nevetett, majd kibotorkált a konyhába, és felkapcsolta a leghalványabb lámpát. Tehát, romantikus fények, jó pasi, kellemes merészségi érzet. Erre fel, van pasim. Akit szeretsz Hanna, szeretsz!
- Jobb a földön, vagy segítsek, és idejössz? - ismerős szitu, a tegnap - vagy ma - hajnalról. Nem válaszoltam, mivel nem tudtam melyik a helyes. Nem akarok a közelében lenni, de mégis semmi másra nem vágyom jobban. Közeledett, majd a kezét nyújtotta. Belekapaszkodtam, és sikeresen felhúzott. Átkarolta a derekamat, és megtette velem azt a pár lépést a konyháig. Felpattantam a konyhapultra, majd a sarokban lévő kekszért nyúltam. Velem szembe állt, a homályos fények árnyékot vetettek arcára. Hál'istennek. Ha lehetne zacskót húznék a fejére. Akkor lehet nem kellene ennyire.

- Adsz a kekszből? - mosolygott rám. Ismételten "majd'szívroham", és a szokásos görcs. Mi az isten ez állandóan? 
Felé nyújtottam a zacskót. Majd kivette a maga kis adagját. 
Elmondhatnám neki, hogy mennyire akarom, és mennyire bejön. De akkor hatalmat adnék a kezébe. Ez nem jó. Hadd teperjen csak. Szeretem az ilyet.

Csak csendben eszegettük a kekszünket. Szó nélkül. A körülöttünk lévő levegő elmondott mindent. Ezt ő is érezte. És én is. Nem tudtunk megszólalni saját magunktól. Pedig elmondtam volna neki. Bár magam sem tudom, hogy igazából mit is. Csak nézett rám, én meg rákvörösre pirultam. Az alkoholtól! Semmi esetben sem tőle. Ugyan dehogy...
- Tudom. Én is. - törte meg a csendet halkan, majd rosszallóan a földet konstatálta. 
- Ari. - böktem a halószoba irányába, ezzel jelezve, hogy tudom én is.

- Én senkivel nem kezdek ki, akinek van valakije. - nézett rám szomorúan. Milyen jó kisfiú. Kár. 

- Akkor áruld el, honnan tudtad a nevem. - néztem rá kacéran, közben visszatettem a kekszet a helyére.
- Öh, nem így terveztem. De ismerlek. Csak, mint kiderült, nem eléggé. - nézett letargiásan a szemembe. - Nézd, nem így terveztem, de a közeledben, csak rád tudok figyelni. Én ide csak felejteni jöttem. Nem egy újabb kapcsolatba bonyolódni. Főleg nem egy ilyen, szép háromszögbe. - persze teljesen igaza van. De ha jól hallottam, akkor ő is érzi. Persze, hogy érzi. Én minden centimen érzem. 
- Mit felejtenél el? - kérdeztem tőle, meglehetősen félénken. 
- Barátnőket, szerelmeket, csalódásokat, és persze töménytelen faszságot, amit eddig elkövettem.  - borult ki széttárt karokkal, majd lassan összezárta. 

- És úgy gondolod, hogy úgy fogsz felejteni, ha minden mozgatható dologgal szexelsz? - vontam fel a szemöldökömet. Kezd ez az egész nem tetszeni.

- Ja. Talán. - nevetett fel. - Fiatal vagyok, nekem nem kell kapcsolat. Ki szeretném élni magam. Buli, csajok, alkohol. - áradozott széles mosollyal az arcán. 
- Akkor miért akarsz engem is? - néztem rá kajánul. Alsó ajkamba haraptam, fantáziám kezdett méretes határokat ölteni. 
- Fura dolog vesz téged körül. Ha körülötted vagyok, akkor engem is. És ez a fura dolog egész jó.-eresztett el a félmosolyt, ami iszonyat szexisen állt neki.
 Miért csinálod ezt velem Uram? Próba? Egy teszt? Ettől függ majd, hogy a végén pokol vagy mennyország?

Akkor legyen pokol, de fájjon, mint a lenyelt sósav.

Skacok! Remélem tetszik, minél hamarabb próbálom hozni a következőt! Itt egy kis kárpótlásként még egy rész! :)

Köszönöm az eddigi visszajelzéseket, irtózatosan király arcok vagytok!

Ne haragudjatok a két hetes kimaradásért, de dolgozom tizenhárom órában, de igyekszem! 

love you guys ♥