Csend

Gondolatok

Végzős gimnazistaként rengeteget tanultam az életről. Ha valaki sokáig egyedül van, megtanulja teljesen más szemszögből látni a világot. Az emberek sem mások, mint egyszerű, kiszámítható élőlények, akik a természet szabályai szerint élnek. Ám sokan, köztük én is, megtanultuk ezeket a szabályokat a saját szájunk ízére formálni, sőt, a szabályokat más emberek ellen fordítani. Amint megismersz valakit, megtanulod a mozdulatait, szokásait, reakcióit. Nyitott könyvek számunkra. Ez áldás és átok: a tudás hatalom, ám ez a hatalom egyre csak növekedni akar, szétterjedni, mindent és mindenkit bekebelezni. És ha valaki ezt megízleli, mást nem is akar kóstolni. Drog, mely az ember pszichéjére elképesztő hatással van.

Az ember elsősorban a tudatában különbözik az állatoktól: megtanult rengeteg ösztönén felülkerekedni, és egy olyan rendszert felépíteni, amivel nem csak magának kedvez, hanem más embertársainak is. Ám vannak olyan állati vonások, amelyektől nem tud szabadulni: a felsőbbrendűség érzése. Erős állítás, mégis helytálló: az ember, ahogy az állat is, a túlélésért küzd. Ezért tanulunk, dolgozunk, párosodunk. Magunkat látjuk el, ez minden ember elsődleges célja. Ezért hoztunk létre különböző szabályokat, mellyel leginkább mégis magunknak kedvezünk, nem feltétlenül másoknak. Az erkölcs is emberi találmány: felvilágosult gondolkodásmód gyermeke, melynek célja, a lélek sajátos stabilizálása ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.

Ellenben vannak olyanok, akik nem látják ennek a rendszernek az előnyét, vagy csak képtelenek ezt elfogadni, hiszen egyes ösztönök tovább dolgoznak bennük. Ám akiben ott van az emberiesség legapróbb szikrája, megpróbálja ezeket az ösztönöket kontrollálni. Számukra ez lesz az elsődleges életcéluk, hiszen ez garantálja a túlélésüket. Így születnek a politikusok, az orvosok, az intelligens pszichopaták. Olyan hatalom van a kezükben, melyet aki bölcsen használ, sikeres és elégedett lesz a életben. Ha némi empátiával is rendelkezik, azzal nem elég, hogy a saját lelki nyugodsága garantálva van, de más embertársaké is. Ám aki ennek teljes hiányával rendelkezik, az nem több, mint egy éhségét csillapító ragadozó. Ám ahogy az állatok sem tehetnek semmit ezen ösztönök ellen, így az emberi ragadozók sem.

Ezek alapján nehéz magamat besorolni a társadalom által kiszabott skatulyákba. Mi lehetek én? A darwinizmus következő lépcsőfoka, aki képes átlátni az élet ezen értelmét? Vagy csak egy állat, aki próbál felülkerekedni az ösztönein?

Nem tudom. De ezt mégis ki mondhatja meg?