Te mindig megértettél pedig
Soha sem kérdeztél..
Válaszaid szívembe vesve
Tetteid ugy hasitottak a szemeimtükrébe . Azt hittem az a gödör mibe taszítottál
Nemvolt kiút de aztan felálltam egy idő után.. Hiszen tönkre tenni igy nemfog más
Csak te jöttél ily' közel es vitted be a végső ütést a földön csúszva..
Mint egy ravasz mely tarkomnál készre lenne húzva. Ezen már nem segit egy hangulat javitoszer sem.
Csak jönnél már vissza üres az ágy mellettem.. Nem találom helyem érzem nélküled elvesztem. Nem mesélnek másról sem a falba vájt lyukak mint Hogy hiányod hatással van rám
És inkább magamat felkötöm
Csak téged más karjába ne lassálak.
Elsétalok ott, mégegyszer utoljára ahol a szo először elhangzott.
Talán már akkor is hiába volt de már tudom egy oldalú az egész.
Talán majd az időtávlatával megértem hogy miért találkoztunk
Most két szív elvállik mely oly rég egymásért dobogott.
De nem emlékszem a rosszra csak a szépre.
