A katona lány

1. fejezet

Emily a nevem, 18 éves vagyok és hamarosan beteljesedik az egyik legnagyobb álmom, azt hogy katona legyek. A katona élet meghozza számomra azokat az izgalmakat, amire mindig is vágytam, és ráadásként nagyon jól megy a személyiségemhez is. Nem az a fajta lány vagyok, aki megfutamodik a problémák és a gondok elől, mindig az én kezemben van a gyeplő, mindig én irányítok. Mindig is szerettem a középpontban lenni, de ha ez nem így alakúlt nem keseredtem el, hanem tettem arról, hogy a középontba legyek. Ebben mindig segít a stilúsom, az eszem, az egyéniségem és a kinézetem. Igen lehet, hogy most azt gondoljátok, hogy egy beképzelt fruska vagyok, aki elvan szálva magától és mindenkit lenéz. Nem, ez nem így van, nagyon szeretek barátkozni, új embereket megismerni. Az egoizmus, az önteltség és a nagyképüség ezek csak a másik szemelyiségemhez tartoznak, amikor ezeket a tulajdonságokat használom olyan, mintha egy másik ember lennék. Nem akarom, hogy bárki is kiismerjen, nem akarom senkinek se megmutatni a gyenge pontjaimat, hogy olyan legyen a kezébem, amit ezálltal barmikor lerombolhassa azokat a falakat, amiket annyi éven át építettem fel. Csak azoknak az embereknek mutatom meg a jó tulajdonságainmat, akik megérdemlik és méltok rá. Ne értsetek ferre, nem itélkezek senki felett, csak jó emberismerő vagyok, elég csak az ember szemébe néznem és látom a lelkét is, nos nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Ha egy ember szemébe nézek, akkor látom az egész lényét, erzékelem mit gondol rólam, igazából azt látom, amit éppen megakarok tudni róla. Lehet, hogy azt gondoljátok, hogy ez egy hanta-bant és olyan ember nincs, aki az ilyent érzékelne csupán abból, hogy belenéz egy másik ember szemébe. De ilyen van egy több személyiségű embetnél. Hát igen, ez néha álldás és átok egyben, mert nem mindik azt látod, amit épp látni akarsz, hanem azt, hogy nem kedvel, utál vagy esetlek olyan dolgokat gondol rólad ami neked rosszul esik. De minden roszbam van valami jó, így te is tudod, hogyan viszonyulj az emberekhez. A bátyámnak Scottnak is hasonló képességei vannak, de ezek igazából nem képességek, hanem adottságok. Scott is katona táborban van, nem ugyan abban a táborban, amelyikbe én készülök, de a két tábor összeköttetésben van egymással, így biztos többet láthatom, mint eddig. Jelenleg anyával élek, aki már-már belebetegedett abba a tudtba, hogy én is elmegyek egy katonai táborba és úgy, mint a bátyámat engem is csak ritkán láthat. Az apámról nem tudok, semmit, még nagyon kicsi voltam, amikor lelépett. Scott ismeri, állítólag még találkozltt is vele, de engem nem érdekel ha én nem kellettem neki akkor engem sem érdekel, hogy mi van vele. De szerintem mostmár elég belőlen, hisz úgy is megfogtok ismerni jó alaposan.

Nagyon izgatott vagyok, mert holnap ilyenko már a katonai táborban leszek. A mai nap még van pár elintézni valóm, amik már csak apró dolgok, najó aprók de számomra fontosak.

Kora délunán keltem fel nem siettem el a dolgot, hisz mostanában nem sok alkalmam lesz arra, hogy későn keljek.

Egy kis lustulás után rávettem magam és kibujtam a takaró alól. Egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt, ahogy minden reggel. Belenéztem a tükörbe és örömmel vettem tudomásul, régi jó haverjaim a pattanások mostmár ritkábban látogatnak meg. Mivel este már tusoltam, csak megmosakodtam, hogy teljesen ébredjek meg. Fogmosás, fésülködés egy mindennapi alapsmink, mert nem adok semmit a veletlenre és már kesz is voltam, félig! Ugyanis most jön a mindennapi kérdés, ami minden álldott reggel elhangzik miden lány életében, és ez a kérdés az, hogy mit vegyek fel?

Megálltam a szekrényem előtt, aminek mind a két ajtaja tükör, így jól láthatom magam benne. Eltolam mind a két ajtót, az egyiket jobbre, a másikat barra. Úgy döntöttem, hogy teljesen feketébe öltözök, felvettem egy fekete szakatt nadrágot, egy fekete ujjatlan pólót és egy fekete cibzáros felsőt, aminek az ujjai fehérek. Mindkét csuklómra egy-egy szegecses karkötőt és azt a nyakláncot, amit a batyámtol Scott-tól kaptam, mielőtt el nem ment a katonai táborba. Igen, úgy látszik, hogy a családban maradt a katona lét.