You're the sweetness in my tea.

Odakint már két napja szüntelenül esett. Most nem lehetett élvezni a nap simogatasát, a madarak gyönyörű dallamát sem engedett hallani, mert felváltotta az eső, és a szél fütyülő hangja. Néha meghajlította a fákat, melyek félelmetes képet mutattak, hiszen olyanok voltak mint amelyek hamarosan ketté törnek.
Fábián István, aki erdei gyümölcsös teáját iszogatta bámult ki az ablakon. Magában szidta az időt amiért ennyire szar, hogy itt volt ez a pár hét amely gyönyörűen szép volt, tényleges igazi tavasz, erre bejön ez a mocskos időjárás, ráadásul valahol hó is esett. Pedig most egy remek délutánt tervezett meg a fejében. De nem is egyedül. Janival együtt akarta tölteni a napot. Elakarta vinni abba a laktózmentes cukrászdába, ahol méregdrága sütiket ehettek volna, együtt röhöghettek volna a parkban, erre az eső elrontott mindent.

- A kurva életbe-morogja haragjában a göndör, közben Jani is megérkezik a Keep Calm and Love Prius feliratú, gőzölgő fehér bögréjével, amelyet még Pisti vett neki a szülinapjára. Leül a másik mellé, majd belekortyol málnás teájába.

- Mi az kell édesítő, nem elég édes? Kérsz cukrot?-kérdezi aggodalmasan a szemüveges. Már állna is fel, de István a másik kezével megfogja karját, és vissza húzza őt a kanapéra.

- Nehogy elmenj cukorért, így is dagi vagyok, nem kell hogy még több tömeg legyen.-mondja határozottan, mégis kicsit ingerülten.

- És mézet se kérsz?- kérdezi kitartóan a másik.
- Nem,nem kérek semmit, ülj le a seggedre- húzza vissza újra az ülésre, majd megint az ablak irányába veti tekintetét.

A szemüveges egyből levágja hogy valami baj van, ezért egy szó nélkül leül a göndör mellé, combjaikat összeérintve.

- Mi a baj, Pisti?-kérdezi meg boci szemekkel, mire az említett felé fordítja tekintetét.

- Semmi-erőltet mosolyt magára, de cserébe furcsálló tekintetet kap Jánostól.

- Hát de ne mond már, látom rajtad- erősködik tovább, miközben ujjaival köröket ír le a férfi fekete pólóján.

Pisti csücsörít egyet, belekortyol már majdnem kihűlt italába, majd egy sóhajjal neki kezd mondandójába.

- Na jó, az a bajom hogy a kibaszott szar idő miatt nem tudtunk elmenni sehova sem- hajta le a fejét bosszúsan.

Janinak fel csillant a szeme. Pisti..programot szervezett...kettesben? Nem hitt a fülének amikor meghallotta, bár volt is miért meglepődnie. A munka miatt természetes volt hogy közösen mentek szinte majdnem mindenhova, de olyan hogy csak ketten, és nem úgy mint munka társak, úgy felfogva mint egy randi olyan még sohasem volt. Úgy elmenni valahova, hogy nem az új vloghoz kellet anyag, nem egy új játék sajtó konferenciára kellet igyekezni, és nem úgy mint haverok. Hanem úgy mint... mint szeretők.

- Hova mentünk volna?- kérdezi nagy barna szemeivel, letörölhetetlen vigyoral az arcán. Édes kis pszichopata fejet vágott, amely nem tántorította el Pistit attól hogy ne folytassa. Bár átgondolva Jani mégis ijesztő volt egy kicsit.

- Elmentünk volna a kedvenc cukrászdádba, sétáltunk volna egyet a parkban, elugrottunk volna Pestre és bejártuk volna az összes 576 Kybte-ot- sorolja el terveit, ezzel pedig hajlik le Jani szája. Tényleg kár hogy nem tudtak elmenni.

- Szóval ja, ez lett volna a terv csak hát a kurva életbe sem akarta az ég hogy ez össze jöjjön-húzza el a száját csalódottan Pisti.

Jani látta barátján csalódottságát. Fel akarta vidítani. Nem akarta hogy ez a szeretet gombóc, aki éjjel- nappal könnyesre tudta nevettetni, az aki édes szavakat lehet a szájára most összeroskadjon, és ráadásul még édességtől mentes teát igyon.

- Jaj Pisti, semmi baj! Majd coopba kiviszünk valami jó gamet, eszünk fánkot, nem kell itt puccos cukrászdába menni vagy mindenféle játék boltba járogatni- fogja meg vidítóan a másik vállát.

- Azt hittem szereted azt a cukrászdát- húzza fel az egyik szemöldökét a göndör.

- Szeretem, de hát akkor is puccos. Ilyen bőrülések, meg művirágok, meg olyan ahol még aranyból van a felmosó rongy... nekem az puccos- húzza el egy picit a száját.

Pisti meglepődik a válaszon, alig láthatóan elmosolyodik, majd folytatja.

- De szerintem ilyen időben szerintem ne kapcsoljuk be a gépet, még a végén bajuk lesz, oszt' tehetjük újra rendbe őket- adja a tanácsot István, miközben lenéz Jani fogó kezeire.

- Hát nem is azokon gondoltam, majd laptopon- forgatja a fejét mindentudóan János.

- Nem hoztam a laptopomat- rajzol apró "hupsz" jellegű vigyort az eddig lelombozódott kedvű Fábián.

- Ó Pisti he... pedig lett volna egy szuper játék amit be akartam mutatni- vág áll csalódott fejet Jani, amelyet Pisti be vesz de ahogyan a fekete lehajtja fejét ravaszul elmosolyodik.

Leteszi a Keep Calm and Love Prius-os bögréjét, beleül Pisti ölébe. Két kezével lágyan megfogja Pisti borostás arcát, majd édes csókot lehel annak elnyílott ajkaira. A megcsókolt még időben nyújta ki kezét amiben a bögre van, így Janit nem akadályozza meg semmi a csók adásban.

Hangos cuppanással válnak el ajkaik, amelyet Jani annyira nagyon szeret. Csókját egy elvigyorodás ajándékozza meg amikor Pisti megpróbál szólalni a nem várt csóktól.

- Tudod miért is nem kell semmi a teámba?- kérdezi meg szája egyik oldalát mosolyra húzva a zöld szemű.

- Miért?- kérdezi meg a szemüveges, közben kezeit le nem véve a szőrös arcról.

- Mert te vagy az édesség a teámba- húzza vissza másik kezével egy édes csókra Janit.

Mielőtt elzsibbadt volna a keze, italát rárakta a kanapéra hogy a másik kezével is Jani tincsei között tudjon keresgélni. Megtalálta a legjobb édesítőt a világon. Őt.

                                                                     És rajta kívül nincs jobb  

                                                                                 THE END