♡Sosem gondoltam volna♡ [JS]

4

Felmentünk a faházba és leültünk egy babzsákra ami ott volt meglepetésemre. Leültünk és hosszasan beszélgettünk. Megtudtam róla, hogy örökbe fogadták, hogy a zöld a kedvenc színe, hogy magántanuló ami meglepett mert azt hittem neki nincs szüksége tanulásra és azt, hogy nagyon szereti ha vannak olyan barátai akikkel jól el lehet beszélgetni mert neki nagyon sok olyan "barátja" van aki a hirnév miatt van vele.

-Nagyon jó volt a mai este, -köszöntem el - de most mennem kell. -és elkezdtem a faház kis ajtaja fele venni az irányt. Amikor hátrahuzott.
-Majd segítek. -mondta és lemászott a "lépcsőn". Mikor leért a kezemèrt nyult és ovatosan az ölébe vett, majd letett a talajra. Megfogta a kezem és kivezetett a ház udvarán. Hazáig beszélgettünk közben egyszer sem engedtük el egymás kezét.

Teljesen félre ismertem. Most nem a népszerű gyereket láttam benne, hanem egy jófej havert, aki kezd kicsit több lenni számomra.

Megáltunk a házunk elött és egymással szembe fordultunk. Köszönni akartam volna, amikor Jacob magához huzott és lágyan megcsokolt. Még soha életemben nem éreztem ilyet.