Vajon mikor jut el az ember arra a pontra hogy végez saját magával?
Mikor jön az a pont amikor már csak sötétség marad?
Nekem mikor fog eljönni ez a pont?
És hogy fogom megölni magam?
Felvágom az ereimet? S lassan elvérzek?
Vagy inkább felkötöm magam? S a fulladásig logók?
Elvágom a torkom? Leszurom magam?
Hogy? Hogyan öljem meg magam?
Annyi számtalan mód van, de mindegyik ugyanazt hozza. A Halált.
Mi történik ha meghalsz?
Félek a haláltól. Hogy mi van azután. De félek itt maradni. Az élők között. Az élők között akik csak bántják egymást. Át tipornak egymás érzésein. Mit ér az? Mit jelentenek nekem mások érzései? Semmit.
Ahogy őket sem érdekli a TE érzéseid. Nem érdekli őket semmi más csak saját maguk, nem számít hogy kint bántanak meg ezzel. Kit vezetnek ezzel öngyilkosságba.
Úgy is csak azt mondják ' Ő? Ő nem lenne öngyilkos, ő boldog és okos. Hisz mindig mosolyog.'
Talán mindig mosolygok, de belül... Belül nem érzek boldogságot. Apró örömök jönnek mennek. Ahogy az emberek is. Azok is egyszer itt vannak, mondják hogy ha bármi van rájuk számíthatunk.
Oké... És hol vannak akkor amikor tényleg szükség van rájuk? Amikor arra a pontra jutsz hogy a kés már a kezedben van..
Ki akadályoz meg? Senki. Te csak vársz, egy emberre. Egy emberre aki azt mondja Ne tedd. De nincs ilyen ember. Senki nem jön..
Addig senkit nem érdekelsz amig meg nem látnak a koporsódban. De akkor már késő. Mindenkinek. De főleg neked. Te már nem jöhetsz vissza. Talán jobb is így.
