Gyilkosság A Transzszibériai Expresszen

1.fejezet

Közeledtem a vonathoz. Sípszó hallatszott. Ez azt jelentette, hogy öt percem volt felszállni. Miután ezt megtettem, megkerestem a fülkém. Nyomozóként nem szeretem ha valaki más egy fülkében​ alszik velem, így a 17-es számú egyszemélyes fülkében telepedtem le. Kimentem az étkezőkocsiba. Mivel már viszonylag késő volt, ráadásul hétköznap, elég kevés ember tartózkodott itt. Mindössze, egy körülbelül 25 éves, sötét hajú, fehér​ bőrű nő, aki,egy koktélt szürcsölgetett, miközben egy 30-40 év körüli barna hajú, zömök testalkatú férfival társalgott. A férfi halkan, szinte suttogva beszélt, ellenben a nővel, aki fennhangon panaszkodott az úrnak:

 -ó, Mr.Suspicious most mondja meg, mit tegyek! A férjem nagyon féltékeny! Ha egy férfivel beszélek, rögtön azt hiszi, hogy akar valamit! Én ezt már nem bírom!

-én biztos már lapátra tettem volna-súgta a férfi.

Mikorra visszaértem a fülkémbe, már szinte éjfél volt. Még sokáig forgolódtam,amíg el tudtam aludni. Azon gondolkodtam, hogyan fogok kibírni 7 napot, és 6 éjszakát egy vonaton úgy, hogy fél órát sem tudok egy helyben eltölteni. Majd csak el leszek valahogy...

A szomszéd fülkéből hallottam, ahogy egy izgatott női hang azt mondja:

 -Bárcsak ott lennénk már! Nem bírom ezt a stresszt. Lehet, hogy nem fog sikerülni...

-csss! Halkabban! Nem lesz baj! Aludj!-hangzott egy férfi hang, mely sokkal halkabb, és nyugottab volt, mint az előző.

A női hang megegyezett az étkező kocsiban lévőével. A férfié viszont mélyebb volt.