Irány Multizni

1. Kezdeti Csend

Végre próbáljuk ki, milyen is szocializálódott életet élni. Az imént jelentkeztem a multiplayer játékba, és már vettem is magamnak egy telket. Csak álltam, és néztem a nagy zöld füves területet. Ami mostmár az enyém.
Alig vártam, hogy megismerhessem a szomszédaimat, és hogy körbejárjam ezt az új világot. Bár ugyanakkor féltem is egy kicsit. Túlságosan idegen volt nekem ez a világ. Közrefogott egy amolyan ambivalens érzés. Nagy levegőt vettem, és kihúztam magam.
Vágj bele, Shelby. Parancsoltam magamnak, azzal el is indultam megkeresni a faraktárt.

Amint odaértem, egy nagyon nagy helyiség fogadott; mindenféle fa, rengeteg mennyiségben. Vágtam egy kis fenyő-és tölgyfát, majd elmentem kajáért is.

Mikor hazaértem, már úgy dél körül lehetett. Gyorsan összedobtam egy barkácsasztalt, majd nekikezdtem a házépítésnek. Megcsináltam az alapokat fenyőből, majd a lépcsőt, az ajtót és az asztalt tölgyből. Mikor kész voltam, csináltam magamnak ágyat is. A ma esti vacsorám csupán két alma volt, a húst még nem akartam megenni. Apropó, holnap barkácsolni kéne egy kemencét.

A házam kicsi lett, de annál otthonosabb. Lett egy padlásom, ami csupán a hálószobámként szolgált. Csináltam egy kis ablakot az ágyam felé, így mikor már lement a nap, és én is nyugovóra tértem, ki tudtam még nézni rajta egy kicsit. Ilyenkor elmerültem a szomszéd telkek fényeiben; volt akinek hatalmas házából az üvegablakok miatt szűrődött ki a fény, és volt akinek ki volt világítva a medencéje. Mindenesetre nagyon tetszett. Lehunytam a szemem, és elképzeltem, hogy majd egyszer én is építek egy hatalmas lakást, tele rengeteg király dologgal. Majd eljönnek a szomszédaim, és jót eszegetünk, közben sokat nevetünk egymás vicces sztoriain.
Vagy mégsem? Volt bennem egy kis gátlás. Talán nem is vágytam erre az egészre. Eszembe jutottak a hátrahagyott éveim, amikben az egyedüllét szabadságát élveztem ki a lehető leginkább. Mégis miért jöttem ide? Nem is tudom. Inkább alszok rá egyet.

Másnap már korán reggel fent voltam. Előtte lévő este még gyorsan összedobtam három fa csákányt. El is indultam a kőfejtőbe, ami talán a legérdekesebb volt eddig; nagyon sok ember munkálkodott ott, és rengeteg ásvány helyezkedett a kövekben. Bár én csak a sima kőért mentem, s mikor megvoltam a kibányászásával, leraktam a barkácsasztalomat, és csináltam magamnak kőszerszámokat is. Ezzel már könnyen neki tudtam menni a vasércnek, amiből kreáltam magamnak pár vasszerszámot. Baltát, kapát, ásót, csákányt, és pár vödröt is a víznek. Nagy nehezen, de tudtam szerezni egy kis ezüstöt, aranyat, és smaragdot is. Hazafele menet kimentem a szabad pályára vízért, és merítettem pár vödörnyit.

Hazaérve rengeteg feladat várt még rám. Mivel a házam nem foglalta el az egész telket, tudtam ásni egy sekély medret a kerti tavamnak. Ültettem pár facsemetét és megcsináltam a területet a magvetéshez. Készítettem helyet a búzának, és a tököknek is. Mikor mindezzel megvoltam, a házamban csináltam egy kemencét, és aznap este már sült csirkecombot ettem. Nagyon jól esett, már régen nem volt alkalmam ilyet fogyasztani. Korán lefeküdtem, mivel másnapra nagy terveim voltak.