A Bűvész

I

A tér fekete macskaköveire mindenütt mélyzöld székeket raktak ki, melyek azóta is várták hogy feltöltsék őket.
Az eső halkan kopogott a műanyag felületeken, néma triót alkotva a szél süvítésével és az ég dörgéseivel.
A térnek egyetlen kijárata volt, a többi oldalról ódon, kopott házak vették körül, melyek hegyes tetejükkel próbálták elérni a templom tornyát, amihez az összes széket tájolták.
Sehol senki. Senki, kivéve egy piros pulcsis, szakadt farmeres, átázott lányt, aki az egyik magányos sorban ült, felhúzott térdekkel.
Nem csinált semmit, bár ezt nem lehetett biztosan megállapítani, mivel az arcát takarta fürtökbe tapadt, szőkés barna haja.
Aztán pulcsija ujjából egy pakli kátyát varázsolt elő, amit aztán villámsebességgel kezdett kevergetni.
Furcsamód a lapok nem áztak el, a víz úgy folyt le róluk mint a cseppek az arcáról.
Hirtelen, még mindig lehajtott fejjel, a kártyák kiröpültek a kezéből, kecses ívet írtak le a szél hátán, majd mindegyikük egy-egy széken landolt.
Mikor az utolsó is földetért, a lány felpattant, kicsin múlott hogy ülőhelye nem dőlt fel, és egy villámlás árnyékában eltűnt.
Újra csak a korábbi trió hallatszott. A lány ittlétét csupán a rezzenéstelenül fekvő kártyalapok jelenléte jelezte. De mintha semmi sem történt volna.

Egy negyed órával később fekete kabátos alak jelent meg a templomtorony jókora órájának percmutatóján. Arcát finom anyagból készült maszk fedte, de gallérja alól kikandikát némi piros szövet, és ugyanazt a nadrágot viselte.
Látszólag az eget nézte. Mozdulatlanul ült, annak ellenére hogy a szél vadul csapkodta kibontott haját.
Fejét lefelé fordította, a térre, ahol a székeken lévő kártyákból, melyek időközben jócskán megszaporodtak, egy kép rajzolódott ki.
Innen fentről tisztán lehetett látni hogy mit ábrázol. Egy óriási pikk ász volt.
Tekintetével végigpásztázta a környező háztetőket, ahol hasonló sötét árnyak álltak a teret fürkészve, hasonló maszkokban.
Mindannyian közös alkotásukat nézték. A lány egy iphonet halászott elő kabátja alól, picit pötyögött rajta, e rövid idő alatt is ezernyi apró csepp jelent meg a képernyőjén, majd lefotózta a művét.
Körülötte is mindenütt vaku fényei villantak át az esőfüggönyön.
Egy perccel később már új képek tömkelege jelent meg az egyik internetes oldalon, mindegyik kártyákból készült óriáslapokat ábrázolt, különféle extrém helyeken.
Ez az oldal a Bűvész volt.