1.fejezet [+18]

55 4 0
                                    


Jimin

A nevem Park Jimin 17 éves vagyok anyukámmal a nagyimmal és a bátyámmal élek együtt apám lelépet még gyerek koromban azóta új családja van.

Közepes tanuló vagyok és a sportokban sem remekelek, sok barátom van még sem vagyok elégedett az életemmel. Amikor úgy érzem elegem van mindenből a könyvekhez menekülök, ezáltal a saját kis világomba kerülök. A bátyám tart el bennünket olyan mint egy apa figura néha irigylem, hogy ő velem ellentétben érett és néha sajnálom amiért ilyen fiatalon fel kellet nőnie egy rossz apa miatt. Nincs okom panaszra mindent megadnak nekem amit csak tudnak csak pont azt nem amire a legnagyobb szükségem lenne kamaszként, nem hibázhatok nem követhetek el hibákat nem hagyhatom, hogy szóbeszéd témája legyek mert akkor én húzom a rövidebbet. Nem számit, hogy igaz vagy hamis a lényeg, hogy a becsületükön ne essen csorba. Nem mondhatom el a véleményem, nem szólhatok vissza tűrnöm kell akkor is ha fáj akkor is ha ezzel tönkre tesznek akkor is ha emiatt magamat bántom, de többé már nem hagyom magam erősebb lettem és ez csak neki köszönhető. Ő az első szerelmem, bármit megtennék érte olyan akár egy mesebeli álom mindig megtud nevettetni mellette hinni tudok a "Boldog vég- kifejletbe" még ha tiltják is soha nem adom fel mert szükségem van rá akár a levegőre az embernek. A neve Min Yoongi szomszédok vagyunk igen meleg vagyok de ere csak akkor jöttem rá mikor ő kikezdet velem. Először csak barátok voltunk végül bevallotta mit érez irántam de elkellet utasítanom mert még én se voltam tisztában az érzéseimmel nem akartam elhinni, hogy pont ő az akinek sikerült ellopnia a szívem, de ő nem adta fel mindig mellettem állt így végül elfogadtam a szerelmét és ez volt életem legjobb döntése mert minden rossz ellenére ma van 3 éve hogy hogy ő csak az enyém .

Jimin készülsz valahova ? Kérdi a bátyám

Ja egy kicsit kimegyek sétálni olyan jó idő van most

Értem és meddig maradsz?

Hyung hagyj már nem vagyok már dedós mondom neki kicsit dühösen mire ő kimegy a szobámból.

Felveszem a kedvenc fekete szaggatott farmerem hozzá egy fehér pulcsit a fekete bakancsom leakasztom a dzsekim megnézem, hogy nálam van e minden (telefon,pénztárca) és indulok is a megbeszélt helyre.

Egy régi elhagyatott iskola vagy már 10 éve üresen áll sokszor szoktunk itt lógni a srácokkal hisz még a baráti körünk is egy. Mikor az épülethez érek hátra megyek felmászom a beton lapra és onnan ugrok át a nagy ablakon be az épületbe, be érve halom a zenét és ahogy a srácok egymás szavába vágva magyaráznak egymásnak. Tízen vagyunk összesen az egész csapatba mindössze 3 lány akik közül az egyik az én drága leges legjobb barátom gyerek korunktól ismerjük egymást

Jae he gyönyörű vagy kincsem karolom át hátulról és súgom a fülébe mire ő megfordul a karjaimban és szorosan megölel

Mi tartott ilyen sokáig babo? Mondja röhögve és húz maga után hogy én se maradjak szárazon. Végig nézek a társaságon és csak most látom, hogy a fél társaság már jócskán ittas. Megérzek egy kart a derekamon és egy zöld kis buksi fúrja fejét nyak hajlatomba apró puszikkal borítva érzékeny bőröm

Végre itt vagy herceg nőm, már hiányoltalak

Megfordulok karjaiban és szinte ajkaira suttogom, hogy ő is nekem.

Na jó tubicáim ezt majd kettesben de most buli van

Kiabál be drága barátunk Hoseok. Mindenki vedel közben táncolnak, mi Yoongival, drága barátnőmel és Taeyungal helyet foglalunk a kopott kanapén amit még mi hoztunk ide és ott beszélgetünk közben iszogatunk. Ilyenkor felhőtlenül boldog vagyok a barátaimmal lehetek a szerelmemmel úgy érzem most már nem jöhet semmi rossz. Mosolygok magamban

Don't Love Me [ Yoongi X Jimin] Yoonmin történetWhere stories live. Discover now