Tönkre tett álmok

Ballépés

Nem volt még ember a földön, akinek ne lett volna életében legalább egy nagy álma.
Ez alól én sem voltam kivétel. Rengeteg álmom volt amit sosem váltottam valóra. Kezdetben a kisebb gyermeki álmok, melyek gyorsabban elillantak. De az idő múlásával egyre komolyabb álmok ütöttek szöget a fejembe.
Lassan ezek is elkoptak.

Azonban az ember ritkán gondol bele abba, hogy egy apró, rosszul megtett mozdulat mindent romba dönthet.
Életem legrosszabb döntését hoztam meg, mikor aznap labdába értem. Ennek lassan már több mint két éve.
Kezdetben azt hittem, ez is csak egy kis sérülés mint akármelyik másik. Egy hét kihagyás után újra pájára léptem. De már semmit nem volt a regi.

Az edzések nem mentek úgy mint régen. Minden egyes modulatnál éreztem a fájdalmat. Nem volt más választásom meg kellett mutatnom egy orvosnak. Félve léptem be a vizsgálóba, ahol a vizsgálat után szalag rándulást diagnosztizáltak. Azonban én éreztem, hogy ez annál több. Az edzésekről lassan elmaradoztam, s végül leáltam.

Hat hónap kihagyás után, nyáron végül újra visszatértem. A visszaszokás nehéz volt. Újra érezni a labdát, az ütemet...DE legfőképp az erőnlétet. A kihagyás viszonylag hasztalanak tűnt. A fájdalom maradt. Szép lassan megtanultam ezzel együtt dolgozni. Kizárni annyira, amennyire tudtam.

Ezek a dolgok nem igazán segítettek.
Az edzések után a fájdalom elviselhetetlen volt. De nem adtam fel. Küzdeni akartam azért, amit szeretek. Küzdeni a csapatért, amely a családom lett. Nem törődtem a testi épségemmel, a családom és az orvosok figyelmeztetésével. Csinálni akartam. Nem érdekelt mi lesz a vége.