- Szeretnélek elvinni pénteken valahova - fűzte össze az ujjainkat.
A kezünket figyeltem; egymásba illettek, pont az ő kezébe fért az enyém. Kiegészítették egymást.
- Nem szabad kliensekkel kapcsolatot létesíteni a báron kívül - mondtam halkan.
- Még is itt vagy mindig mikor jövök - húzta huncut mosolyra a száját.
- Egy randi lenne? - néztem rá bizonytalanul.
- Az - bólintott - A világ legelegánsabb helyére viszlek, ha akarod.
- Még soha nem voltam randin - ráztam meg a fejem.
Elkerekedett szemmel nézett rám, majd a tekintete meglágyult és egyik kezével finoman az állam alá nyúlt.
- Akkor örülök, hogy én lehetek az első - lehelte a szavakat az ajkaimat bámulva.
És végre nem kellett tovább várnom, forró ajka az enyémhez ért és azt kívántam bár örökre így maradhatnánk.
YOU ARE READING
A napfény első sugara
General Fiction"- Kiviszlek innen Napsugár!" - súgta. Azt akartam mondani, hogy nincs rá szükségem... de meg akartam ismerni az életet, amiről ő olyan sokat mesélt. - Köszönöm. - súgtam vissza." Érezted már azt, hogy semmire nem vagy jó? Mikor nincs semmid, se cél...
