"- Kiviszlek innen Napsugár!" - súgta. Azt akartam mondani, hogy nincs rá szükségem... de meg akartam ismerni az életet, amiről ő olyan sokat mesélt. - Köszönöm. - súgtam vissza." Érezted már azt, hogy semmire nem vagy jó? Mikor nincs semmid, se célod, se elveid...semmi. Tudod milyen mikor a sorsod már a születésed pillanatától meg van pecsételve és nem tartod magad többre annál a sorsnál? Nem küzdesz, hogy egyáltalán kitörhess abból a világból, hogy több legyél? Mert én igen. Minden egyes nap, minden egyes percében. És tudom, hogy nincs ebből kiút, amíg valaki ki nem nyitja nekem az ajtót és vezet ki rajta. Egyedül bennragadtam.