Omen (Előjel)

Második

[Selena Hard]

Reggel egy fura érzés kerített hatalmába. Mintha figyelne valaki. Na mindegy. Ahogy felébredtem már mentem is le anyáékhoz, ám a konyhában nem a szüleim vártak hanem egy tőlük való cetli.

Szia Kincsem!

Nem akartunk tovább zavarni, ezért elmentünk egy közeli hotelbe. Ha szükséged lenne ránk a telefonodban megtalálod a telefonszámunkat!

Szeretünk!

Üdvözlettel:Anya és apa.

Hát azért sajnálom hogy elnentek, végre együtt volt a család. Amikor az órára néztem 7 óra 52 perc volt. Már megint basszus. Most csak egy simatalpú cipőt és egy miniszoknyát vettem fel. A fogasról levettem a kabátomat és már rohantam is az utcán a bár felé. Négy és fél perc után be is értem. Rekord emberek. Már csak három perc és nyitunk. Addig gyorsan letöröltem az asztalokat, s elgondolkodtam azon hogy anya és apa mért hagyott ott abban a lakásban egyedül...

A főnök pont akkor mondta hogy nyissam ki az ajtót amikor felébredtem a gondolataimból. Persze húsz percig nem jött senki. Aztán a tegnapi fekete hajú tetovált gyerek jött be az ajtón. Most is szívdöglesztően nézett ki. Amint leült odamentem hozzá.

-Mit kér? - kérdeztem udvariasan.

-Egy sört, egy szódát persze bubisat és egy rumot. - mondta mosolygova.

-Minek ennyi ital magának? - vágtam értetlen fejet.

-Meginni és persze viszek haza. - mondta s azzal felált hogy leüljön a bárszékre ami a pult elött volt. Gyorsan megcsináltam az italokat és már raktam is le elé, de ő csak a bubis vízhez nyúlt. Az idő csak úgy repült. Alig voltak hárman akik jöttek inni. Az idegennel jól el is beszélgettünk. Még mindig nem tudom a nevét. Jutott hírtelen eszembe.

-Egyébként Selena Hard vagyok. - mutatkoztam be.

-Én pedig Sebastian Goldberg vagyok. - nyújt kezet.

A megismerkedés gyorsan ment. De olyan gyorsan hogy szinte abban a pillanatban be kellett zárnunk. Elköszönt és elment. Nemsokára én is csatlakoztam hozzá. Vagyis úgy hogy elhagyom a bárt olyan gyorsan amilyen gyorsan tudtam. De nem vettem észre hogy követnek. Arra lettem figyelmes hogy valaki megfog hátulról és lefektet a földre és onnantól képszakadás...

[Sebastian Goldberg]

Láttam hogy az a szemét disznó leteperi a földre Selenát. És az az ember még a mi fajtánkhoz tartozik. Fúj...

Na igen amilyen gyorsan csak tudtam odarohantam hogy leszedjem róla azt a szemetet.

-Miért nem tudod békénhagyni az embereket? - szólaltam meg mögötte.

-Csak. Jó nézni ahogy szenvednek. - mondta mosolyogva.

-Akkor csak őt hagyd békén. Kérlek. - mondtam, s egy ismeretlen érzés kerített hatalmába , amikor ránéztem Selenára.

-Rendben, de most az egyszer. - mondta s ezzel elfordult hogy elmenjen, de még vissza szólt. - De ennek még nincs vége. Vigyázz rá, ki tudja mi fog történni. - mondta mosolyogva és elment.

-Selena kelj fel! - ébreszgettem, de nem kelt fel. Nagyon megilyedtem. Elvittem a saját házamba. Szerencse hogy csak én lakok ott. A bátyám egy másik házban a két férfi is aki tegnap velünk volt, külön-külön laknak. Amikor a házamhoz értem, kinyitottam az ajtót és bevittem a nappaliba, hogy letegyem az egyik kanapéra.

Két óra múlva fel is ébredt. Körülnézett és amikor meglátott kikerekedett szemmel nézett rám.

-Mit keresek itt? Hány óra? - jöttek a kérdések a szájából.

-Öhm... elájultál és ide hoztalak. Remélem nem baj. És most 8 óra 23 perc van. - mondtam lassan hogy megértse.

-Oké köszönöm hogy ide hoztál, de nekem mennem kell. - mondta lassan.

-Ne, ne menj. Úgyis sötét van, ilyenkor nem kellene egyedül mászkálbod az utcákon. - mondtam kedves hangnemben.

-Jó de csak ma estére! - mondta. - Kaphatok valamilyen ruhát? - kérdezte.

-Persze. - mondtam.

-És megmutatod hol van a fürdő?
-Persze - mosolyogtam rá. - Erre - invitáltam a folyosón majdnem az utolsó ajtóig. - Ez lenne az. - nyitom ki az ajtót. Hallom ahogy a lélegzete elakad.

Amint bement rácsuktam az ajtót, hogy nyugodtan fürödhessen.

Húsz perc múlva már ki is jött de az én ruhámban. És így jobban meg tudtam nézni. A bámulásomból a hangja szakított ki.

-Melyik szoba lesz az enyém? - kérdezi csendesen.

-Az - mutatok a legelső ajtóra, ami az én szobám mellett van.

-Oké. Köszönöm szépen azt amit csináltál értem. Nem találkoztam még egy ilyen kedves Bermmel mint te. - mondta s azzal bevonult a szobába.

-Szívesen - mondom de gondolom úgysem hallja. Egy kicsit még vártam az ajtaja előtt, de aztán meguntam és elmentem fürödni. Annyira szeretem amikor a meleg víz a bőrömhöz ér, hogy az csak ahw. Gyorsan végig kentem magam a kedvenc tusfürőmmel és már öblítettem is le magam. Amint ezzel is kész lettem, mentem vissza a saját szobámba. Lefeküdtem az ágyra és mé mielőtt elaludtam volna, egy csettintéssel leoltottam a lámpát.
Nemsokára már aludtam is mint a bunda...