Fordulat(Black Feathers pt.2,Vkook ff.,befejezett)

Miért kínzuk egymást?

Jungkook szemszöge,fél év után a kórházba kerülése után:

Telnek a percek,órák,napok,hónapok....nélküle.
Hiányzik!De nagyon...csak annit tudok róla,hogy az egyik ápolónő egyik reggel látta sétálni a legrosszabb sikátorban...Mi lett vele?De a legfontosabb kérdés....Ki lett ő?Mennyire változott vajon meg?Van új hobbija az éneklesen kívül?Az énekléssel sikert ért el?

Egy újabb negyed év múlva:
Éppen a kórházi ágyamba fekszek a tv-t nézve keresek valami nézhetőt amikor az egyik csatornáról elkapok egy női hangot:
-Most hallgassuk meg dél-korea legújabb énekesének első dalát!A színpadra jön....Kim Taehyung vagyis V!A dal címe:Nélküled!

Minden elsötéltült....aztán a fényeket felkapcsolták és a szemünk elé tárult Ő,mielőtt elkezdett volna énekelni beleszólt a mikrofonba a gyönyörű,mély hangján,s így szólt:
-Kedves nézők ezt a dalt az öcsémnek írtam akit már háromnegyed éve nem láttam,remélem ő is látja ezt a fellépést!-mondta,elkezdtem sírni,ő meg énekelni:
Nélküled egy elveszett csillag vagyok.
Nem tudok tájékozódni,hiányzol!
Nyújtom feléd a kezem,de hiába.
Nem veszel észre...
Nem veszed észre...

Sok mindenem át mentünk...
Még is...eltávolodtunk!
De miért történt ez?
Nem tudom..
Mutasd,mondd meg!
Hol az út ami vissza vezet hozzád?
Hiányzol,ennyit tudok mondani!

Ég a kiskori fényképünk...
Rossz vagy jó emlék..
Akkor is emlék!
Visszahívó emlék...

Nevetésed a mai napig fülembe hallatszik,
Mint egy kellemes dallam.
Hol vagy testvérem?
Hol vagy te kiszakatt részem?
Mért nem vagy itt?
Itt,itt a helyeden?

Meddig keresselek?
Hiányzol,egyre jobban!
Térj vissza hozzám!

Régi gyerekek,
Régi képek,
Régi emlékek.
Hol vannak azok az idők mikor még minden rendben volt?
Mutasd,mondd meg!
Kérlek,hiányzol!
Nem tudom elégszer mondani,hogy hiábyzol!
Köszönöm,hogy vagy nekem,s tartod bennem a lelket!

Hozom a kamerát...
S újra nézem emlékeinket!
Mindig is szeretni foglak,
Mert már csak te vagy nekem!

Te vagy a plusz én meg a minusz!
Együtt túlélünk mindent,
Mert testvérek vagyunk!

Fogd a kezem,s ne engedd el!
Te vagy az oxigén,én az ember!
Ezt ne feledd!
De az élet még most is nehéz nélküled...-már zokogtam,de erre még rátett egy lapáttal...ezzel a mondattal:
Te vagy az oxigén és az éltető erő számomra!Szeretlek Kim Jeong Guk!-a tömeg elkezdett újjongani és tapsvihar keletkezett....pár perc múlva a műsorvezető lépett fel a színpadra,s így szólt:
Wow,gyönyörű kezdés volt Tae!Es van egy jó hírem!Várjunk....Tae te sírsz?
-kérdezte a műsorvezerő Tae-től,de az nem válaszolt,ránéztem Tae-re és láttam...leborult a földre és úgy sírt....zokogott.Aztán...leállt az adás...Én is elkezdtem újra sírni.
Üvöltöttem,kiabáltam,sírtam,zokogtam...Amiért be jött egy ápoló,s lefogott.
Orvosok rohantak be...meg egy mentős is...Megőrültem az ő hiányától...

"Miért kínzuk egymást?Mért öljük meg egymást?"-tettem fel magamban a kérdest miközben még mindig rugdostam és kiabáltam.
______________________________________

By.:DarcsiReni♡