Fény a sötétségben

1. fejezet

A minisztérium folyosója csendes és kihalt, csupán saját tűsarkújának kopogása ver visszhangot az épületben. Marlene épp egy jókora papírhalommal a kezében siet Mordon irodájába. Az aurorok élete túlságosan nyugodt lett mióta eltűnt minden idők legsötétebb varázslója a képből, így Marlene is csupán egy aktakukac szerepét tölti be, jelen pillanatban.

Apró termete ellenére mindig is a legjobb aurorok közé sorolták őt, mert ez sokszor az előnyére vált a harcok közben. Mindig is elhivatottan üldözte azokat, akik az ellenségtáborát gyarapították, most azonban unalmasan telnek a napjai és ez kezdi őt az őrületbe kergetni lassacskán.

Hamarosan megérkezik az iroda elé, majd kopogtatás nélkül benyit Mordonhoz. Ez már megszokás nála és talán ő az egyetlen, aki ezt megteheti.

- Meghoztam a jelentéseket, Alastor - lép be köszönés nélkül, mivel úgy is tudja, viszonzatlan lenne a gesztus.

- Még csak most? - kérdezi már megszokott recsegőhanggal.

- Maga is megcsinálhatta volna - szájal vissza egykori kiképzőjének, majd ekkor észreveszi, hogy Mordon nincs egyedül.

Az egyik fal tövében egy kanapé helyezkedik el, azon pedig egy körül-belül vele egykorú, meggyötört arcú, fiatal férfi ül és a lányt figyeli. Viszonozza a pillantást, majd magát kizökkentve az idősebb varázslóhoz fordul, kérdő tekintettel.

- Voltaképpen a legjobbkor jött McKinnon - váltott kissé barátságosabb hangra Mordon - Ha még nem ismerné az urat,ő itt Regulus Black. Igen érdekes és hasznos informátorunk, a sötét oldalról - magyarázza, mire a lány felkapja fejét a név hallatán.

- Te Sirius öccse vagy, igaz? - néz rá kérdőn,mire csupán egy bólintás a válasz, a férfitól. Marlene közelebb lép hozzá és a kezét nyújtja felé, melyet a másik fél rögtön el is fogad, miközben feláll a kanapéról - Marlene McKinnon, auror. Örvendek - mutatkozik be és nem habozik elidőzni arcvonásain.

- Nos, ha már megismerkedtek, McKinnon, ez mind magára vár. A fiatalember igen készséges volt - mutat maga mellé az íróasztalán Mordon egy még nagyobb papírhalomra. Marlene elszörnyed a kupac láttán és felettesére pillant.

- Miért? Miért én? - kérdezi fájdalmasan.

- Mert a maga írását ki lehet olvasni - vágja rá,majd megereszt egy gúnyos félmosolyt a lány felé.

- A magáéhoz meg írásszakértőre van szükség -morogja, majd odasétál az asztalhoz és felmarkolja a köteget Ha egyszer ezeknek a végére érek - mutat a papírhalomra a kezében -én úgy megátkozom magát...- morgolódik Marlene, mire az érintett harsányan felnevet.

- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam, McKinnon.

Majd egy szemforgatást követően kifelé indul a helyiségből, de az ajtóból még visszatekint a fiatal férfira.

- Viszontlátásra Regulus - és bátorkodik megereszteni felé egy halovány mosolyt.

- Viszlát...Marlene.. - szól csendesen és szinte megbabonázva tekint a lány után.

Lassan megérkezik egy másik irodába, ahol több íróasztal is helyet kapott. A legszélső felé sétál, majd egy határozott mozdulattal ledobja a papírköteget az asztalára és a székében hintázó férfihez szól.

- Ha nem veszed le a lábad az asztalomról, két másodpercen belül kirúgom alólad a széket - közli mindezt teljesen nyugodt hangnemben, mire csupán egy ördögi vigyort kap válaszul Siriustól.

- Azt azért megnézném - enged meg magának egyfölényes arckifejezést, ami nagyon nagy hiba volt. Ugyanis a következő pillanatban Marlene pálcát ránt és eltünteti a szék egyik lábát, mire a férfi a földre esik.

- Én szóltam - sétál el mellette, majd megjavítja a széket és elhessegeti onnan Siriust - Ne tarts fel, dolgom van!

- Most dühös vagy? - kérdezi miközben tapogatja sajgó hátsóját.

- Látod ezt itt? - mutat a papírhegyre - Mihamarabb végeznem kell ezekkel, hátha találok bennük valami hasznosat és nyakon csíphetünk egy-két szemétládát - a nő szemében elszántság tükröződik.

- Marlene - sóhajt fel - ha lenne is ilyen, Mordon akkor sem engedne téged, te is tudod.

A nő elkomorodik és nem válaszol, csupán fájdalmasan tekint Siriusra, majd a halomhoz lép és nekilát a munkához.

Egyik jelentést írja a másik után és meglepődik,mennyire sokat tud ez fiatal férfi segíteni abban, hogyvégre fény derüljön a rejtélyes halálesetekre. A ,bizonyítékok'rubrikáinak többségében az a szó szerepel, hogy ,,emlékek",ez pedig kisebb döbbenetet okoz nála.

Marlenet roppant módon furdalta a kíváncsiság mindezekkel kapcsolatban, hogy honnan tud ennyit, s hogy ott volt- e minden esetnél, ám mielőtt elindulhatott volna, hogy érdeklődjön,Dorcas Meadowes ront be az iroda ajtaján.

- Sirius, hát itt vagy! Indulunk! Az akció elkezdődött! - majd mindketten elrohantak egy szemvillanás alatt,Marlenenek még szólni sem volt ideje.

Egy rajtaütés, melyből újfent kihagyják őt és tudta, ez szándékosan történt így. Hála annak a szörnyűségnek,mely nem is olyan régen történt meg vele. Ő maga, pontosan emiatt akart szembeszállni a megmaradt halálfalók seregével, de Mordon ezt egyáltalán nem engedte, sőt azt mondta, ha megtudja, hogy engedély nélkül terepre megy, búcsút inthet a munkájának.

 Egészen késő estig bent maradt és ugyan sokat dolgozott, még bőven jutott másnapra is a jelentésekből.