Mélyvörös béklyó

Bevezető

6 éves koromban az egyik éjszakán kiszöktem a kastélyből és az erdőbe mentem, a közepén egy hatalmas fa állt tele mélyvörös rózsákkal.A kezemet a törzsére tettem és lehunytam a szemem,éreztem,hogy valami engem hív.Nem messze tőlem reccsenést hallottam így kinyitottam a szemem és a hang irányába fordultam.Tekintetem találkozott egy vérvörös szempárral,ami dühöt és vérszomjat tükrözött.Féltem és ezt ő is észrevette rajtam,mert felém közeledett.Mielőtt kilépett volna a bokorból a lábam magától cselekedett és rohanva indultam vissza a kastélyhoz.Nem mertem hátra nézni csak akkor amikor már kiértem az erdőből.Nagyot sóhajtottam mikor láttam,hogy nem követ,majd észrevétlenül bementem a kastélyba.Másnap reggel édesanyámék nem mondtak semmit szóval nem vették észre,hogy az este kiszöktem.

11 év telt el azóta az este óta.Álmaimban gyakran látom a vörös szemű ismeretlent,de nem mertem visszamenni többet az erdőbe,sőt messzire elkerültem.Végül nem tudtam tovább magamban tartani így elmeséltem a szüleimnek, de ők azt mondták,hogy csak álmodtam az egészet.Bár nem vártam többet tőlük,hisz csak akkor foglalkoztak velem,ha számukra kedvező dolgot tettem.Anyám fiú örököst akart,de mivel lánynak születtem,ezért kicsit sem érdekeltem.Apámat nem érdekelte,hogy fiú vagy lány vagyok,azonban ő sem foglalkozott velem mivel királyként lefoglalta az ország irányítása.Örökösként mindent megkaptam,de szeretetet soha.Testvérem nem született így nem tudtam milyen is lehet a testvéri szeretet,osztozni valamin vagy a hasonló dolgok.Voltak barátaim akikkel játszhattam,de egyik sem volt közülük igaz barát,ezért kicsit magányos voltam.
-Melody,hamarosan kezdődik a bál és a szüleid nem örülnének ha késnél.-
Jött be a szobámba Christa akit a szüleim 10 éve vettek fel mellém mint személyi cselédlányt.
Kezdetben nem jöttünk ki egymással,de most már úgy tekintek rá mint az anyámra.Fontosak lettünk a másik fél számára,végül tőle kaptam meg azt a szeretetet és törődést amit a szüleimtől nem.Christa 28 éves barna hajú és kék szemű nő,nincs senkije rajtam kívül.Nincs se férje se gyermeke,ezért egyedül én viszek a napjaiba boldogságot.Sosem értettem miért nincs férje amikor fiatal, kedves, őszinte és gyönyörű szép nő.Mindig azt mondta,hogy még nem találta meg azt a férfit aki mellett élni szeretne és családot alapítani,de valami miatt úgy gondoltam több van a dologban.Bár nem mondta de tudtam, hogy nagy sérelem érhette ezzel kapcsolatban.
-Elfelejtettem,hogy ma van a bál.-
-Segítsek elkészülni?-kérdezte mosolyogva mire rögtön bólintottam és a fürdőszobába mentem.Gyorsan megmosakodtam és Christa hozott nekem egy gyönyörű ruhát amit segített felvenni.

A hajamat begöndörítette és egy tiarát rakott a fejemre,majd megcsinálta a sminkem.

Mikor mindennel elkészültünk a tükörhöz mentem,hogy megnézzem a végeredményt.
-Siessünk mert késésben vagy.-Odahozta nekem a fehér tűsarkúm amit felkaptam és a szoknyámat megemelve futni kezdtem a bálterembe,nyomoban Christaval.Tudom hercegnőnek nem illik futkosni, de most muszáj volt. Az ajtó előtt megállva gyorsan megigazítottam a ruhám majd beléptem a terembe ahol monden tekintet rám szegeződött. A szüleim mellé sétáltam és apám hivatalosan is megnyitotta a bált.
-Lányom,  miért nem táncolsz? Hisz annyi jóképű és előkelő ifjú van itt.-
-Nincs kedvem édesanyám.-
Hajtottam le a fejem,hogy ne kelljen a szemébe néznem.
-Nézz rám ha beszélgetünk.- Tudtam jól,hogy kezd ideges lenni,de mielőtt komolyan belementünk volna a veszekedésbe egy fiú jött oda hozzánk,aki meghajolt előttünk.
-Elnézést a zavarásért felség,de szeretném felkérni egy táncra a hercegnőt ha nem bánja.- Anyámra néztem aki mosolyogva bólintott jelezve,hogy nem bánja a dolgot.A fiú rám nézett majd pukedliztem egy aprót és kézen fogva a táncoló tömeg felé indultunk.Mivel alig lehetett több  5 évesnél a lábaimra emeltem és úgy tancoltunk.Tánc közben beszélgettünk és megismertük egy kicsit egymást.
-Mesélne  magáról hercegnő?-
-Igen.- Mosolyogtam kedvesen rá.
-A teljes nevem Melody Angela Jean Aramina Genevieve Rosier hercegnő,de hívj csak nyugodtan Melodynak.16 éves vagyok egy hét múlva leszek 17.Testvérem nincs ezért én vagyok az egyetlen örökös.-
-Szép neved van Melody..én Nataniel Zarich herceg vagyok a szomszédos királyság 2 fiú örököse.5 éves vagyok és van egy bátyám Daston aki 18 éves.-
A dal végén leszállt a lábamról és meghajolt előttem majd illedelmesen megköszönte a táncot én pedig enyhén pukedliztem.
-Hercegnő.- megfordultam,hogy lássam ki szólt hozzám és egy ifjúval találtam szembe magam.
-Kit tisztelhetek önben?-
-A nevem Daston Zarich a szomszédos királyság első örököse.-
-Szóval ön Nataniel bátyja.-
-Így van hercegnő,ezek szerint már találkozott vele.-
Nataniel eddig mögöttem állt,de most előlépett méllém.
-Üdv Daston.- köszönt a testvérének majd elment.
-Felkérhetem egy táncra hercegnő?-

Ennyi lenne a bevezető remélem tetszett,ha igen akkor jelezzétek ,hogy tudjam :D