I'm crazy without you

🌫1.🌫

>Taehyung
Hűvös reggel volt amikor kiszálltam a kocsiból, ráadásul még az eső is esni kezdett. Lassan kiszedtem sporttáskáim a csomagtartóból majd vállamra véve azokat pillantottam nevelő apám hideg és érzelemmentes szemébe. Hirtelen megfordultam és egy alig hallható köszönéssel indultam el a vizes úton. A fekete autó gyorsan hajtott el mögöttem de én továbbra is rezzenéstelenül lépdeltem. Amint megpillantottam az egyetem főbejáratát, egy szokatlan érzés uralkodott el rajtam. Miután kinyílt az ajtó, egy kedves ábrázatú, túlsminkelt, harmincas éveiben járó hölgy ült velem szemben a portán. Mellei undorítóan éktelenkedtek szűk felsőjében. Közelebb léptem majd köszöntem.:

-Jó reggelt! -Mondtam reggeli szokatlanul friss hangomon.

-Jó reggelt, miben segíthetek? -Kérdezte túlságosan is vékony hangján, majd kintebb tolta melleit, hátha még nem szúrta ki a szemem a hatalmas dekoltázsa, ami mellesleg nem volt valami kedemre való látvány.

-Kim Taehyung vagyok. Pár napja iratkoztam át és az igazgatói irodát keresem. -Hadartam el.

-Kim Taehyung? Az igazgató úr már nagyon várt téged. -Kacsintott mire én csak megforgattam a szemeim. Túlságosan is észrevehetően nyomult rám.

Elirányított a hosszú folyosón és amint megpillantottam az igazgatói irodát, határozottan kopogtam be annak ajtaján.

-Gyere! -Hangzott a válasz kopogásomra majd magabiztosan beléptem.

Hosszasan beszélgettünk a hűvös, oklevelekkel teli irodában, persze helyet kapott a társalgásunkban az egyetem elengedhetetlen szóbeli fényezése, megkaptam az órarendem és a házirendet, aztán az igazgató körbevezetett. Mivel már óra volt a folyosók csöndesek voltak és csak egy-egy diák néhai nevetgélését és a tanárok tompa beszédét lehetett hallani. Egyszer csak megálltunk egy teremnél, melynek fából készült ajtaja nyitva volt, felette pedig a "Biológia terem" felirat díszelgett.

-Ők itt az osztálytársaid Taehyung. -Mutatott a jegyzetelő tömegre.

Gyorsan végigmértem valamennyit közülük, majd már kaptam is volna el a szemem, de megakadt tekintetem egy fiún. Az utolsó padban ült hanyagul, kócos hajjal. Sötét szemei és eszméletlenül helyes arca volt. Egy fekete pólót viselt, mely rohadt jól kihangsúlyozta kidolgozott karját és felsőtestét. Észrevette hogy őt bámulom, ezért villám gyorsasággal kaptam el róla a tekintetem és intettem az igazgatónak, hogy tovább mehetünk. A maradék termet is megmutatta majd mire észbekaptam már a kollégium felé ballagtunk. Öt perc séta után már egy hosszú, sötét, bordó színű folyosón sétáltam az igazgatóval eggyütt.

-Nos ez a te szobád Fiatalember!-Mondta izgatottan, válaszra várva és átadta kulcsaim.

-Köszönöm. Öhmm...Igazáán.. hangulatos! -Vágtam rá bíztatóan, majd kezet fogtunk és már el is viharzott.

A 118-as szoba volt az enyém, mely a folyosó végén, egy lépcső mellett helyezkedett el. Ledobtam cuccaim az ágyamra és kipakoltam a ruháimat a szekrényekbe. Kissé ideges voltam, mert elképzelésem sem volt, hogy hogyan fogadnak majd itt. Valószínű úgy mint az előző sulimban és lehetek megint az osztály magányos farkasa. Gondolatmenetemet félbeszakítva ragadtam meg inkább a telefonom és játszani kezdtem rajta. Mikor meguntam az értelmetlen játékokat, a szomszédaim hangjára lettem figyelmes amint éppen feltehetőleg megérkeznek lakásukba. Tehát vége van az utolsó órának. Lassan kinyitottam az ajtót majd kinéztem és csendben próbáltam nem nagy feltűnést kelteni. Néztem a diákokat amint éppen kulcsaikkal szenvednek és a szobájukba igyekeznek. Láttam egy szokatlan alakot felém közeledni majd megállt a mellettem lévő lakás ajtajánál. Felismertem, az a srác volt akit délelőtt sikeresen megbámultam. Éppen azt ajtaját próbálta szitkozódva kinyitni, mikor sejtelmesen felém pillantott majd hirtelen rám is vetette tekintetét. Én csak a padlót pásztázva fordultam volna vissza, de "szerencsémre'' megcsúsztam az ajtó előtti szőnyegen.

-Kurva jó. Már csak ez hiányzott! -Káromkodtam és a fájós területre szoritottam a kezem ahol épp beütöttem a lábam.

Ezzel egyidőben éppen becsukódott volna az ajtó, de egy kéz megakadájozta azt.

-Jól vagy? -Kérdezte iszonyú szexi hangján a fiú akinek még nem tudtam a nevét. Mondatában némi aggódást véltem felfedezni, ami meglepett.

-Igen.-Válaszoltam ridegen.

-Gyere, segítek felállni. -Mondta és felém nyújtotta a kezét mire én nagyot nyeltem de nem fogadtam el.

-Kösz, de menni fog. -Mondtam és felálltam egyedül.

Néhány pillanatig még kínos volt a csend, de a fiú egy hirtelen ötlettel vezérelve, barátságosan ismét felém nyújtotta a kezét köszönés képpen. Erre tőlem csak egy meglepett pillantást kapott majd megszólalt.:

-Khmm..Én Jeon Jungkook vagyok a szomszédod azthiszem és itt lakom melletted a 117-esben. -Mondta hadarva.

Értettem célzását, így elfogadtam felém nyújtott kezét, miközben megcsapott édes férfias illata. Az érintése és illata valami hihetetlenül hatott rám. Hirtelen végigfutott a hideg a hátamon és a szívem hevesebben kezdett el verni. Nyugi Taehyung!

-Taehyung....Az én nevem Kim Taehyung. -Vágtam rá idegesen, de csak a földet tudtam méregetni.

-Hát akkor majd holnap találkozunk. -Mondta majd félmosollyal az arcán fordult meg és ment ki szobám falai közül, mire én bólintva figyeltem ahogy távolodik és becsuktam az ajtót.

Hihetetlenül unatkoztam. Hirtelen eszembe jutott valami igazán kedvemre való. Az igazgató említette hogy van az egyetemnek edzőterme, így gondoltam már megyek is átöltözni és felavatom azt. Útközben megláttam a 117-es szoba ajtaját és átfutott az agyamon, hogy mi van ha megint találkozok a szoba tulajdonosával. Éppenséggel semmi kedvem sem volt vele beszélni. Mire átgondoltam az egészet már az edzőterem ajtajánál voltam. Bementem és átöltöztem. Az igényes és meglepően tiszta öltözőben néhány ismerős sporttáska is volt a szekrények előtt, de nem foglalkoztam velük. Kilépve az öltözőből céltudatosan a súlyokhoz mentem, ám egyszer csak megláttam őt egy másik feltehetőleg szomszédommal fekvőtámaszozni. Valami féle versenyt csinálhattak épp, mert a többiek hevesen ordítozva figyelték őket. Izmai tökéletesen feszültek meg testén, ami rohadt beindító látvány volt. Erre a gondolatomra gyorsan elkaptam fejem, bedugtam füllhallgatóm majd megragadtam az egyik súlyt és erősíteni kezdtem háttal nekik, remélve hogy a „verseny" végén nem vesznek majd észre.
De nem így lett....

_GyGrl_