Miért?

3. rész

A többi óra gyorsan elszállt, majd eljött a várva-várt idő. Felvettem táskámat és a lépcsők felé siettem.

A lépcső fokokon szép lassan felsétáltam, majd egy pillanatra megálltam.

"Tényleg fel akarok én menni a tetőre?" - tettem fel a kérdést, majd folytattam az utamat.

Az ajtót csiga módban nyitottam ki. Éreztem a friss levegő illatát, a meleg napfények erejét.

Körülnéztem és megpillantottam Amont.

Odasétáltam mögé és halkan letettem a táskám. Ő persze meghallotta.

Felém fordult és rám mosolygott.

Elkezdtem közeledni felé majd megálltam tőle két centire.

"Már vártalak." - mondta enyhe pírrel arcán.

"Miért kellett ide jönnünk?" - tettem fel a kérdést.

"Csak beszélgetni akartam veled, rossz nézni hogy egyedül vagy mindennap, ahhoz képest, hogy régen rengeteg barátod volt."

Egész idő alatt arra gondolt, hogy egyedül vagyok? Rám gondolt?

Ennek hallatán annyira elérzékenyültem hogy átöleltem.

"Jól vagy, Haru?" - kérdezte kedvesen.

Válasz nélkül erősebben bújtam hozzá. Majd elengedtem.

Csókra húzta fejét felém, melyet elfogadtam.

Heves csók csatába kezdtünk, majd nyelvét próbálta átengedni a számba, engedtem neki. Nyelvével gyorsan felfedezte a terepet. Néha beleharapott alsó ajkamba, amit egy-két nyögés követett.

Csatánk közben ruhája alá nyúltam és simogatni kezdtem a hátát, ezt apró nyögdécseléssel díjazta.

Lassan kigombolta ingemet, én is így tettem.

Megint egymásnak estünk. Testünket simogattuk miközben nyelvünk táncot jártak egymással.

A táskámra löktem majd fölé hajoltam.

Csókolgatni kezdtem haját, mellkasát, hasát, majd alsó testét. Halkan szisszentett alattam egyet és megcsókolt.

Épp az övemhez nyúlt, hogy kicsatolja, de ekkor megszólalt a telefonom.

A mobilt figyelembe se véve folytattuk tovább.

A telefon ismét csengeni kezdett.

Elővettem zsebemből majd felvettem.

Anyám volt, hogy siessek haza mert vendégeink lesznek este és be kell vásárolni.

Hívás végén lecsaptam a telefont és rendbe tettem magam, Amon is így tett.

Hallotta hogy mit beszéltünk anyukámmal a készülékbe így nem mondott semmit.

Ajtóhoz menet együtt nyúltunk a kilincsért, mikor egymáshoz értünk felkuncogtunk és résnyire nyitottuk a kijáratot.

A takarító néni épp ott mosott fel az ajtó előtt. "Szóval ha kijött volna a tetőre, akkor látott volna minket..?" - gondoltam magamba ilyedten.

Iskola előtt anyám már ott várt a parkolóba, intettem Amon-nak, majd bedobtam a táskám az autóba és beültem.

Suli előtt elhajtva Amon mosolyogva intett nekem és ő is elindult.

"Egy barátod volt?" - kérdezte édesanyám.

"Ja, valami olyasmi.." - mondtam zavarodottan és az ablakon át néztem a világot.

Megálltunk egy boltnál és vásárolni kezdtünk.

To be continued