My Best FRIEND /$uga ff./

Part 4

Amit nem viszonoztam,hisz mégis csak a legjobb barátomról van szó.

Ekkor hirtelen a szobám ajtajában megjelent Jungkook.
Ahjj basszus...

Suga ajkait elválasztotta ajkaimtól,majd ismét zavarban lett,ahogy én is.

Láttam Jungkookon,hogy meglepődött,bár nem csodálom...még én is meglepődtem...

-Akkor,én megyek is.-kacsintott egyet bátyám.

-Ohh...Hannah! Ne haragudj! Nem tudom miért tettem...bocsi.-magyarázkodott Suga.
-Hát..öhmm..semmi baj,bár ezt nem kéne megismételni,mert mi tudod! Csak barátok. Legjobb barátok!
Emlékszel az ígéretre?

-Persze.

Sugát nagyon nagyon régóta ismerem,pontosan óvoda óta.
5 évesen megígértük egymásnak,hogy legjobb barátok leszünk örökre,ami eddig sikerült.

Persze még mindig ő a BFF-em,de ez a csók minek kellett,basszameg?!

Hát,mit ne mondjak,elég kellemetlenül éreztük utána mindketten magunkat,ezért Suga inkább úgy döntött,hogy haza megy. Ennek most kivételesen örültem.

Kikísértem az ajtóba,majd elköszöntem tőle. Suga még annyit mondott,hogy nagyom sajnálja és tegyünk úgy,mint ha mi sem történt volna.

Hát,persze,megpróbálom,de azért egy csókot nem lehet valami könnyen elfelejteni.

Sétáltam felfele a szobámba,mikor benyitottam,Kookie ült az ágyamon...

-Csáo.-nevettem.
-Hello. Nem akarsz nekem valamit mondani?
-Öhmm...nem?-mondtam,bár ez inkább kérdésnek hallatszott.
-Mégis mi volt az a csók hugica?
-Hát ezt még én sem tudom. Csak hülyültünk,én ráestem,ő meg megcsókolt.
-Én megmondtam,hogy összefogtok jönni.
-Dehogy jövünk össze. Csak barátok vagyunk.
-Ahaa..a barátok nem szoktak csókolózni..
-Hahaha,de vicces kedvében van valaki. Amúgy meg én nem is viszonoztam,szóval bátyus...buktácska.-nevettem.
-Azért nem viszonoztad,mert nem érzel Suga iránt semmit,vagy azért,mert csak féltél az első csókodtól?

Hmm...ez jó kérdés. Igen,ez volt az első csókom,bár én nem viszonoztam,szóval akkor ez nem is volt igazi csók,nem?
Lehet,hogy tényleg éreznék valamit Yoongi iránt? Áhh,dehogy...tuti csak a hormonok játszanak velem...
Nem akarok még szerelmes lenni...olyan...nyálas...

Nekem első a suli. Kiskoróm óta arról álmodom,hogy egyszer orvos leszek,pontosabban sebész. Igen,tudom,hogy fura,de imádom a műtéteket,meg minden ilyen véres dolgot.(😇)
Ahhoz,hogy ez az álom valóra váljon sokat kell tanulni és persze egyetemet is kell végeznem,ami nem lesz könnyű.

-Hannah,itt vagy?-integetett az arcom előtt Kook.
-Mi? Ja,igen.-nevettem kínomban.
-Szóval?
-Szóval?
-A válaszod?
-Ja,hát nem érzek semmit Suga iránt,csak amolyan baráti szeretetet.
-Értem. De,ha van valami nekem szólhatsz,tudod?
-Persze. Bár az ilyen csajos dolgokat olyan jó lenne anyával megtárgyalni.
-Tudom,de hát tudod...nem akarok bele menni.
-Persze...-mondtam,mire Kook átölelt,adott egy puszit a fejem tetejére,majd kiment a szobámból.

Nos,igen. Feltűnt biztos,hogy nincsenek itthon a szüleink....és soha nem is lesznek többé...
Meghaltak...meg ölték őket.

Éppen Franciaországban voltak üzleti úton,mivel ügyvédek voltak. A reptéren várták a járatukat,mikor egy terrorista elkezdett lövődözni,majd felrobbantotta magát. Ezzel több,mint 17 embert megölve,és 49 embert súlyosan megsebesíteni.

Gyönyörű halál,mi? Én mai napig nem igazán tudom felfogni. Ez 2 és fél éve történt,de mai napig várom őket haza.Az elején pszcihológus is segített feldolgozni,ami azért ért is valamit,de akkor is.. Jungkooknak sem igazán sikerült felfogni ezt az egészet,de próbált erős maradni,hogy ne lássam őt megtörni,mert akkor tényleg én is sokkal rosszabbul fogtam volna fel. Nagyrészt,szóval Kookienak is köszönhetem,hogy nagyjából feldolgoztam a történteket. Már amennyire ezt fel lehet....

Szóval,ja...árván maradtunk. Én még kiskorú voltam,ezért árvaházba akartak vinni,de ezt bátyám nem engedte,és úgy döntött,hogy lesz ő a gyámom,mivel akkor már nagykorú volt.

Mellesleg Kook nem a vérszerinti testvérem,de én úgy tekintek rá.
Anyáék örökbe fogadták,mert az orvosok,azt mondták,hogy nem lehet gyerekük. Fura módon 5 évre rá megszülettem én. Az orvosok csodagyereknek szólítottak. Hát van ilyen...

Miután Junkook kiment a szobából,csak feküdtem az ágyamon a plafont bámulva és Sugán gondolkozva.

Gondolatmenetemből a telefon pittyogása zökkentett ki.
SMS érkezett....ismeretlen szám..

Na sziasztok gyerkőcök!❤
Tudom,ez sem lett valami ütős,inkább a múltot idézte elő.😀
Ha tetszett ez a rész ne felejts el csillagozni és nyugodtan lehet COMMENTELNI,sőt!!!! Várom nagyon a kommenteket!! 😁😍

Ha kíváncsiak vagytok ki az SMS feladója,olvassátok el a kövi részt is,amit 3 napon belül hozok☺❤❤