All For Love || Markson

9.rész

Mark szemszöge:

Reggel egy korházi ágyba kelltem fel. Nem tudtam mit keresek ott. Aztán vissza gondoltam mi történt. Lelőttek. Aztán egy néni hívta a mentőket majd a rendőrséget. Utána elborított a sötétség. Onnan csak képkockák vannak. Például amikor a mentőbe vagyok, aztán meg a műtöbe visznek. Most meg itt vagyok. Aztán körülnéztem. A falakon nincsen semmi, fehér az egész. Aztán az ágy mellet ott volt egy tálca azon kaja. Gondolom ez a reggeli. Nagynehezen megettem (mert még nagyon fáj ott ahol meglőttek és nem tudok mozogni), aztán megpróbáltam elmenni wc-re. Nagy nehezen elmentem az ajtó mellet és már majdnem ott voltam amikor kinéztem az ajtón és megláttam Jacksont. Ő meg mit keres itt? Mióta van itt? Miert alszik ilyenkor? De komolyan, hogy jutott ki a börtönből? Mi van? Valamitől lemaradtam?
-Jackson. -szóltam neki, de nem kellt fel.
-Jackson. -szóltam neki hangosabban, erre már felkellt.
Szegény elöször azt se tudta hol van, de aztán már rögtön realizálódott és megkérdezte mi a fenét csinálok, és feküdjek vissza. Kedves tőle hogy így aggódik értem, de nem kellene. Utálom őt. Ezután vissza kísért az ágyamba és leült az ágy mellé egy székre.
-Mark, hogy vagy? Segítsek valamit? -kérdezte kedvesen.
-Nem kell köszi. Elöször is mi a francot keresel itt? Börtönbe kéne lenned és nem itt. Mond el hogy jöttél onnan ki.-mondtam miközbe keresztbe tettem a kezem.
-Hát az úgy volt hogy amikor megtudtam hogy lelőttek, tudtam hogy a korházba fognak vinni, ezért idejöttem hogy segítsek. Úgy jöttem ki hogy azt mondtam az egyik rendőrnek hogy apám korházba került. Ez a fél igazság, mert valaki tényleg korházba került . Csak nem apám hanem te. Utána kiengedett én meg amilyen gyorsan csak tudtam csak futottam ide. Aztán mondták hogy műtenek én meg elaludtam a szobád előtt.
-Oké. Ezt már nem is veszem figyelembe hogy átverték egy rendőrt mert te tettél rosszabb dolgokat is. -mondtam ekkor megforgatta a szemét. - Csak egy kérdésem lenne. Miért tetted ezt értem? Miért jöttél be azért mert hogy segíts? Nem is ismersz.
-Őszintén. Nem tudom. Csak nem akartam hogy amikor felkellsz egyedül legyél.
Ez nagyon cuki volt tőle, de nem kell ide nekem, egyedül is jól elvagyok.
-Köszi. Ez így kedves meg minden de egyedül is elvagyok. -mondtam neki.
-Mi van?!-kérdezte hirtelen.-Figyelj kirángattam magam a börtönből, elfutottam idáig majd megvártam amíg kihoznak a műtőből, erre te most elküldesz?
-Nem akartam így kifejezni magam de igen. Elküldelek. -mondtam neki nyugodtan.
-De miért? Én csak segíteni szeretnék neked! -mondta idegesen.
-Azért mert te hogy éreznéd magad a helyemben hogy az első akit meglátsz amikor felkelsz az az akit bezártál a börtönbe. Én nem gondollak se a barátomnak se semminek csak egy embernek, akit a börtönbe zártam.
-Oké. Megértettem. Nem tudom mit tettem ellened, de oké. Elmegyek. De akkor soha többé ne lássalak. Komolyan Mark, azt hittem te más vagy. Azt hittem kedves és jó ember vagy. De nem. Sajnos nem. -mondta szomorúan lehajott fejjel.
-Most már nem hívsz Markienak? -kerdeztem tőle, véletlen hangosan mondtam ki, de azért válaszolt.
-Nem. Már nem. Nem ismerlek sok ideje, de azt hittem jóba leszünk. De hát a sors nem akarta. Viszlát Mark. -ezután kiment az ajtón.
-Viszlát Jackson .-mondtam halkan amit ő már nem hallot.
Miért voltam vele ilyen bunkó?
Jól tettem hogy ezt mondtam neki?
Remélem nem fogom megbánni.

Még nem nagyon tervezem befejezni ezt a történetet, lesz még egy pár rész! 😅🙂