~Jackson~
Döng a zene, mindenki táncol, úgy összenyomódva, mint a heringek, én meg itt állok két kukával, akik, mintha némasági fogadalmat tettek volna, olyan csendben vannak. Jaebum visszajöhetne már. Mi tart eddig?!
~Jaebum~
Remélem, Jackson elbír a két gyerekkel. Bár ebben a hangzavarban és tömegben kétlem, hogy Jinyoungék annyira sokat beszélnének.
-Jaebum - szólal meg valaki mögöttem. Jajj! Nagyon ismerős ez a hang. És nagyon rossz érzést kelt bennem. Remélem, tévedek és nem az a személy áll mögöttem. Lassan elkezdek megfordulni, hogy legyen időm felkészülni. És menekülési útvonalat gyártani. Nem mellesleg. De úgy látszik imáim nem váltak be. Jaj, nekem...
~Jackson~
Na, jó! Vagy eltévedt, vagy valami baj van. Remélem nem az utóbbi.
- Fiúk, elmegyek, megnézem mi tart neki ennyi ideig. Mindjárt jövök.
- Rendben...- mondta bizonytalanul Jinyoung.
Elindultam a konyha felé, és reméltem, hogy belebotlok közben JB-be. És bele is botlottam. Csak egy volt a baj. Nem volt egyedül.
~Jaebum~
Amikor megfordultam, szembe találtam magam Jaehyung-gal. Basszus! Bárkivel szívesebben találkoztam volna, mint vele! Na, jó...Jackson exeivel sem szívesen találkoznék. De ez most nem lényeges. Nem terveztem találkozni vele az elkövetkezendő 100 évben. És most mégis itt van előttem és rám mosolyog. És mi lehetne még ennél is jobb? Hogy megölelt...
~Jinyoung~
Jackson Jaebum után megy? Mi a fene van ezzel a gyerekkel? Kezdek ideges lenni. Nem nekem kellett volna utána menni?
- Markie? Mi van, ha valami baja van? Rossz előérzetem van.
- Nyugodj meg Jinyoungiee nem lesz semmi baj.
- De nagyon félek. Oda megyek én is.
- Nee Jinyoung, nem kell. Hidd el meg tudják oldani. Amilyen isten az a gyerek biztos fel is tudná támasztani, ha kellene.
- Most ne viccelődj Markie! Ez most nekem nagyon nem vicces. – Mondtam neki idegesen, és megindultam abba az irányba amerre Jackson is ment, de valaki visszatartott. – MARK TUAN! Most azonnal engedj el!!! Oda kell mennem, érzem.
- Jinyoungieee, ne hagyj, itt kérlek. Félek egyedül. Annyian vannak itt, és tudod, hogy félek a tömegtől és a részeg emberektől.
- Akkor gyere velem te is.
- Megbeszéltük.
Elindultunk a dübörgő zene irányába, és egyre erősebben kezdett valami megmagyarázhatatlan, fájó érzés a hatalmába keríteni. Nem értettem mitől, de úgy éreztem, most valami nagyon rossz dolog fog történni.
~Mark~
Jinyounggal elindultunk, de a hatalmas tömeg magával rántott, és elvesztettem. Láthatóan őt csak a drága pasija érdekelte, és észre se vette, hogy eltűntem mellőle. A mellettem elhaladók össze-vissza lökdöstek. Próbáltam megkeresni Jinyoungot a szememmel, de valami balhé megragadta a tekintetem. Két srác püfölte egymást, és körülöttük kész szurkolócsapat alakult. Megállapítottam, hogy egyik sem Jaebum, és tovább kerestem Jinyoungot. Helyette megláttam Jackson isteni szőke haját, és következtettem rá, hogy Jaebum is valahol akkor ott lesz. De amint megláttam Jaebum-ot lesokkoltam.
~Jaebum~
- Jaebuuum! Úgy hiányoztál nekem! Beszélgessünk - mondja nekem Jaehyung. Teljesen lefagytam és remegtem. Hirtelen eszembe jutott kapcsolatunk minden momentuma. Bár ne jutott volna. Nem volt túl szép a különválásunk, de ez volt a legjobb. Legalábbis nekem.
- Bocs, de nem érek rá - nem is értem miért kertelek - Majd talán máskor.
- Te most lerázol engem?! - most jól hallottam, hogy fel van háborodva?
- Sajnálom, majd máskor.
Már éppen elmentem volna, amikor hirtelen átkarolta a nyakam és megcsókolt. Megállt bennem az ütő és hirtelen a világomról se tudtam. Azt hiszem, el fogom hányni magam. Valaki a semmiből megragadta a vállát és elrántotta tőlem. Jackson.
~Jinyoung~
Azt hiszem Mark eltűnt mellőlem, de ez most nem igazán tud izgatni. A rossz érzés egyre inkább erősödött bennem, és nem találtam JB-éket. Nagyon féltem attól a pillanattól, amikor majd meglátom. A nappali közepén éppen egy elég nagy verekedés folyt. Kifutott az arcomból a vér, amikor belegondoltam, hogy mi van, ha éppen az én szeretett pasimat verik péppé?! Gyorsan megvizsgáltam a lila foltokkal tarkított arcokat, és azonnal megkönnyebbültem, de mellette újra aggódni kezdtem. Akkor mi történik JB-vel? Tovább mentem, és majdnem elértem a konyháig, amikor megláttam Jacksont hátulról. De amint észrevettem mit néz megértettem a furcsa érzéseim lényegét. Jaebum éppen egy idegen gyerek szájában volt én meg annak érdekében, hogy ne essek itt helyben össze, inkább sírva elszaladtam.
~Jackson~
Jaehyung! Miért bukkant fel most a semmiből?! És miért tapizza le Jaebumot? Egyáltalán miért van itt?
Megindultam feléjük, de 2 dolog miatt azonnal meg is álltam. Az egyik az volt, hogy Jae magához rántotta JB-t és lesmárolta. És a másik, hogy meghallottam a hátam mögül, hogy valaki elsírja magát. Megfordultam és Jinyoung-gal találtam magam szemben. Amikor meglátott elfutott. Basszus! Dühösen visszafordultam és elrántottam Jae-t.
- Te normális vagy?! - kiáltok rá teljes hangerőmmel - Mégis mit csinálsz! Na, tűntesd el magad, még a fénysebességnél is gyorsabban, vagy én, rúglak el innen, jó messzire!
Láttam a szemében, hogy megijedt és már meg is fordult, hogy elmenjen, de megragadtam megint a vállát és visszarántottam.
- Ha még egyszer meglátlak a közelében, nem leszek ilyen kedves - mosolyogtam rá, szerintem egy kicsit idegbetegen.
~Mark~
Észrevettem,hogy Jinyoung is nézi a történéseket. Amit láttunk, azt hiszem, sem én sem ő nem fogjuk egyhamar elfelejteni. Remélem Jaebum-nak ésszerű magyarázata lesz erre,mert ha nem akkor nem hinném, hogy sokáig együtt lesznek még, és Jinyoungie-t nekem kell majd felkaparnom a padlóról. Jaebum éppen egy ismeretlen sráccal smárolt. Megláttam, hogy Jinyoung lefehéredett, és nem sokkal később (gondolom) sírva elszaladt. Ezek láttán Jackson talán túl erősen lerántotta a srácot JB-ről. Elkezdett a sráccal kiabálni. Egészen úgy viselkedett, mint aki ismeri. Ekkor észbe kaptam. Jinyoung elszaladt sírva és én nem mentem utána. Bakker ebből még nagyon nagy baj lesz...
