Kasszasiker • Eric Durm • / BEFEJEZETT

6.

Forró csókcsatánk következtében elkezdtünk a hálószoba felé kezdtünk el sétálni, ajkai finom becézgették az enyémet. Szívem egyre hevesebben dobogott, pulzusom az egekben járt, de a velem szemben lévő fiúnak is. Valahogyan eltántorogtunk az ágyig, ahova is Erik egy finom mozdulattal ledöntött, így most a srác felettem támaszkodott a könyökein. Egyszer csak kezeit éreztem meg a pólóm szélénél, és egyik pillanatról a másikra tűntek el rólunk a különböző ruhadarabok.

~*~

Csak lihegtem a puha ágyban, a mellettem lévő Erik csukott szemekkel próbálta normalizálni a légzését, haja össze-vissza állt. Vissza gondoltam az elmúlt percek eseményeire, és az arcom pirosas árnyalatra váltott. El se hittem, hogy megtettük! Egyik pillanatról a másikra forró leheletet éreztem meg a nyakamon, majd Erik buksija a vállamra omlott, majd egy mély sóhaj után a szerelmem elaludt. Óvatosan felkeltem az ágyból, nem szerettem volna felriasztani az alvó németet. Elbotorkáltam a fürdőig, majd beálltam a zuhanykabinba és magamra engedtem a jéghideg vizet. Lehajoltam a dinnyés tusfürdőmért, majd belemasszíroztam a hófehér bőrömbe. A tincseim a sok izzadságcsepp hatására kissé a zsíros haj hatását súrolta, így nem kerülhettem el annak a tisztítását sem. Egy bő fél órával később kimasíroztam a helyiségből, bepillantottam a szobába, ahol Erik az igazak álmát aludta. A szekrényből kivettem egy shortot és egy pólót, majd a nappali felé vezetett az utam. Bekapcsoltam a laptopomat, főztem egy finom teát, majd nekiálltam dolgozni, elküldtem a képeket a megrendelőknek, páron a Photoshopot is alkalmaznom kellett. A szemeim nagyon szúrni kezdtek, majd a szemüvegem felé nyújtottam a kezemet. A percek csak úgy teltek miközben a képek egyre csak fogytak, és egyre több e-mailt küldtem el. A telefonom eszeveszett rezgésbe kezdett, majd egy telefonszám volt a képernyőn, gondoltam biztosan egy újabb munkafelkérés, amikor felemeltem a készüléket:
- Halló, Zoe Kaspar, miben segíthetek?
Egy férfihang szólalt meg a túloldalról. Vékony volt, de mégis egészen férfias, így egy húszas évei elején járhatott az illető:
- Szia! Jack Johson vagyok, a Jack & Jack banda rappere. Egy fotózás miatt keresünk, mivel nemsokára Dortmundban is lesz egy koncertünk, szeretnénk a plakáthoz egy-két képet. Tudnál minket fogadni?
Amerikai akcentusa volt, és eléggé törte a németet. Előhalásztam a naptáramat, és láttam, hogy az elkövetkezendő három napban szabad leszek. Az időpontot holnapra, vagyis csütörtökre beszéltük meg, amikor is 11 órakor fognak kopogtatni az ajtómon. Mire befejeztem a hívást, Erik a hátam mögé osonkodott és belecsípett a derekamba. Felé fordultam, belenéztem a csillogó szemeibe, és ajkaimat azonnal mosolyra húztam.