A sötétben csak a cigaretta narancssárga parazsa látszódott, amit a lány épp meggyújtott. A nyári szellő még az éjszakában is melegen simította végig testét. Magányosnak tűnt mások szemében, a folytonos egyedüllétével. Nem volt háziállata, nem volt családja és egy barátja sem. Volt viszont valamije, ami senki másnak, mégpedig a természetfeletti világ. Bolondosan hangzik, egy húszas éveiben járó, hosszú, szőke hajú, hatalmas zöld szemű lány, aki elszigetelődve a külvilágtól mászott bele az emberek legnagyobb félelmét jelképező dologba. A halálba.
Míg mások menekülnek mindentől, amit nem ismernek, ő fejjel ment neki. Nem volt veszteni valója, ha meghal, nem hiányozna senkinek. Állatot sem tartott, mióta az egyik macskája megbolondult, ha meglátta Zacket, plusz a holt lelkeket, akiket magával hozott, hogy a lány még utoljára a pszichológusuk legyen. El kellett mondania nekik mindent, mi történt, miért történt. Át kellett segítenie őket a tagadás és maradásvágy határán. Voltak persze könnyebb esetek, melyek rögtön megértették mi is a helyzet. Azonban az erősebb személyek maradni akartak, azt hitték átverés, semmiképp sem hittek neki. Pedig próbálkozott velük is. Az ilyenekhez mindig Zack volt a segítsége. Természetesen mindig mindenkiről tudott mindent, hogy élt, mivel foglalkozott, volt e családja, még a lábméretüket is. Volt, hogy démonok álcázták magukat embernek, olyan személynek, ki egykor fontos volt a lánynak. Ezzel felelevenítve minden fájdalmat, mit vele tettek. Ilyenkor mindig megkérdezte angyalát, miért pont ő.
- Tudod - kezdte egyszer -, az embereknek szükségük van vezetésre. Te ezért lettél ember, téged ezért küldtek le a Földre. Egészen csecsemőkorodtól ott voltam veled, de még előtte is. Az idők kezdete óta Halál Angyalok voltunk. Csak téged emberré tettek, én sem tudom mi célból. Ahogy azt sem, miért támadnak a démonok. Egyenlőre a feladatod kell teljesítened, nekem is.
- Mi lesz, ha meghalok -kérdezte, ezt egy alkalommal, hiszen a válasz egyértelmű volt.
- Én kísérlek majd el.
Ennyi elég volt neki, ahhoz, hogy élni akarjon, hisz nem akart egy napnál tovább távol maradni a fiúnál. Ő volt az egyetlen, ki megértette, mellette volt. Kihez hozzáérhetett a másik világból, akinél vigaszt talált. Hiába volt sokszor teljes csőd lélekben, Sokszor könnyekben tört ki, mikor az éjszaka közepén rémálma volt, amik megtörténtek a világ minden pontján, amihez neki semmi köze.
Ilyenkor egyedül volt, nem volt senki, kihez mehetett volna, hogy átölelje, elmondja, csak álmodta, még ha tisztában volt is valósságával. Ilyenkor gyújtott rá, hiszen, ez a másik biztospontja, amelyik még akkor is ott van neki, mikor Zackary nem volt a közelében, mert munkája volt. Pedig az életemre esküszöm, az a fiú minden tőle telhetőt megtett, utálta otthagyni. Az ok teljesen egyértelmű. Ők egymáshoz tartoznak, egymás nélkül csak egy egésznek a felei. Mint a yin és yang, föld és ég, egymás nélkül nehezen bírják. Zack másik része Janet volt. Mindig megérezte, ha valami nincs rendben a lánnyal, ám amíg a dolgát el nem végezte, nem mehetett vissza hozzá.
Egy alkalommal, mikor készült haza, már tudta; a lány ismét álmodott. Egyik pillanatról a másikra mellette volt. Ritka alkalmak egyike, mikor ébredése után pár perccel már ott ült az ágyán és ölelhette a remegő, sírástól puffadt szemű, zokogó lányt.
- Mit álmodtál - kérdezte kedvesen.
- Tömeggyilkosság - felelte. - Mindenütt vér volt, emberek estek a földre, végtagok mindenhol. Feldarabolták őket Zack!
- Nincs semmi gond. Nem voltál ott, egy percig sem.
Janet igazat adva bólintott, majd belenézett a sötétbarna szemekbe, melyek mindig megnyugvást okoztak kavargó lelkének. A srác vállába bújva, némán folytak tovább könnyei. Nem bírta feldolgozni, már hetente látott ilyeneket. Aludni emiatt három óránál többet aludni sem bírt. A szemei alatti karikákat alapozóval és korrektorral tüntette el, hiszen a munkahelyére nem akart bemenni lerobbant állapotban. Nem szeretett volna felesleges, aggódó kérdéseket, nem akarta, hogy bárki foglalkozzon vele. Bár így is volt, aki még három év után sem értett a némaságából és flegma tekintetéből.
