Úton

Koro-sensei utolsó ajándéka volt talán a gyönyörű sárgászöld fény aminek kíséretével a teste eltávozott a földről ám a könnyeinken át nem sokat láttak belőlle miközben a sárga csápok eltűntek kezűk alól.Nagisa végleg össze roppant és az arcát a hátramaradt tanári ruhába temetve sírógörcsöt kapott,de nem csak ő. Mindenki.
Hiába mentettük meg a földet én sem tudtam visszatartani a könnyeimet mert hirtelen elöntöttek a közös emlékek.Amikor átugrottunk egy másik országba filmet nézni,a jól megszervezett ám mégis hatástalan bérgyilkos kísérletek.Hogy az a hülye polip hányféle módon mentett meg bennünket.Azt hiszem én a voltam a legrealistább hisz tudtam:mindenképp végeznünk kell vele, mégis valahol elbuktam az úton amelyet kitűztem magam elé.Nagisa térített el róla.Most mégis ő az aki magára vette a nehéz súlyt rólunk, amit valószínűleg soha nem fogja tudni kiheverni.Mindenképp össze kellem szednem magam de ahogy a tanáraimra nézek segítségért elbizonytalanodom:Ribanc sensei arcát könnyek szelik át,Karasuma-sensei mint most is kifejezéstelen tekintettel bámulja maga előtt a földet.Látszólag hagyni akarják belefulladni a diákaikat a saját fájdalmukba ám mind tudjuk,hogy is osztoznak benne.Felkaparom magam a földről és bizonytalan lépésekkel megkerűlöm a szemeit törölgető Terasakát és elmegyek az egymást ölelve vigasztaló Fuwa és Hara mellett,de ahogy Nagisa mellé érek nem tudom mit mondjak neki.Letérdelek hozzá és nemes egyszerűséggel magamhoz húzom a zokogó, törékenynek tűnő apró testet.Vicces de nem olyan rég magam tapasztaltam mennyire erős is tud lenni. Kétségbeesetten emeli fel a tekintetét ahogy megérzi az érintésem:
-Karma-csuklik el a hangja ahogy felismer,a mellkasomhoz simul és a vállamba fúrja az arcát-fáj.
-Tudom-ölelem magamhoz szorosabban,védelmezően a derekára fonva a karjaimat-tudom.
Hagyom ,hogy az orromat betöltse a barátságosan ismerős illat és megnyugtasson.A fájdalmat nem tudja eltűntetni,de a közelségétől sokkal elviselhetőbbé tompul. Senki sem szól egy szót sem a másikhoz ,egyesével némán szállingóznak el körülöttünk az emberek.A katonai  egységek felbolydulva futkoznak körülöttünk.
-Karma-Irina sensei hangja szakít ki Nagisa bámulásából- Menjetek el innen.A többieket is hagyták elsétálni de ha titeket  itt fognak...
A mondat többi részét lógva hagyta a levegőben de sejtettem miről van szó.Reálisan nézve végül is egy nagyszabású katonai akciót huztunk keresztbe.Kissé hátrébb húzodtam a fiútól:
-Nagisa.Mennünk kell-nézek a vizenyős kék szemekbe melyek elvörösödtek a sírástól.Megrázza a fejét.
-Nagisa-térdel le mellé a szőke nő .Szemén elkenődött a festék,mézédes mosolyának híre sincs az arcán. Óvatosan megérinti a fiú vállát,de az szinte nem is reagál rá azon kívűl ,hogy kissé megfeszűlnek az izmai.Megpróbálok vele lassan felállni ám olyan mintha a lába nem bírná el a saját súlyát ezért inkább a hátamra veszem.Nem ellenkezik.
-Menjetek -lép mellém a golyóálló mellényt viselő Karasuma sensei-vidd el innen rendben?
Némán bólintok és sarkon fordulva otthagyom a két tanárt.
Ijesztően könnyebbnek tűnik a súlya mint a múltkor.
~
-Hová megyünk?-szólal meg hirtelen ,ahogy beérünk a város végét jelző eslő lámpa fény köre alá.Hogy hová?Ösztönösen a saját házam fele vettem az irányt.
-Hozzám.Felviszlek magamhoz-nézek hátra rá.Már végre képes többé-kevésbé normálisan venni a levegőt és a tekintete is tisztább mint fent az iskolánál.
-Ne haragudj-szólal meg két lépés után.Megtorpanok.Most komolyan bocsánatot kért?!Nem tudom magam nem elnevetni,ahogy újra elindulok vele és bekanyarodok egy sötétnek tünő sikátorba.Minden reggel itt vágtam le az utat iskolába jövet,mára csukott szemmel is eligazodnék erre.
-Bolond vagy-a nyakamat csiklandozza a lehelete de nem reagál.
-Igazából tudok járni a saját lábamon -sóhajtja a bőrömbe. Önkéntelenűl is megrázkódom az érzéstől,nem is sejti milyen hatással van rám.Engedelmeskedek az óhajának,a hold maradék darabkája előbukkan a felhős mögűl és ezüstös árnyékot rajzol a sápadt bőrére.A mélykék szemek ragyogni látszanak ahogy némán várakozóan pillant fel rám centiméterekre tőlem, tekintetében nyoma sincs  a harc közben előjövő megborzongató pillantásnak. Most fájdalmas önmarcangoló aura lengi körbe amiből legszívesebben a saját testemmel védeném meg ha tehetném.Nem tehetek ellene semmit.Semmit...ahogy a vágy ellen sem ,hogy teljes egészében a magaménak tudjam a fiút.Érezni akarom őt mióta a menzán megismerkedtünk,és ezek az érzés egyre csak erősödött bennem mikor az E osztályba kerültem.Nem tudom mi vonz ,ebbe a törékeny lányos alkatú srácba de az eszemet veszi.
A hirtelen mozdulat közben összekoccan a fogunk ,ahogy az egyre feszülő érzéseknek engedelmességet téve megcsókolom.Vad és heves táncba hívom a nyelvét melynek a célja a minden érzést megdöntő fájdalmas felismerés.A mellkasomnak nyomja a tenyerét és el akar tolni ,de egy pillanattal késő a falhoz szegezve találja magát.A feje hangossan koppan neki a hideg téglának, bosszúból bele harap a nyelvembe.
-A picsába-rántom el a fejem a váratlan fájdalom miatt  elválva az ajkaitól ,de még mindig a falhoz szorítom.Már nem fog elmenekűlni előllem,nem fogom hagyni.Nem is  áll szándékába ezt tenni ,mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt minthogy ahogy megnyalja a fülemet és csókot hint a nyakmara minden óvatosság nélkűl megszívja az érzékeny bőrt.Felmorranok,hisz úgy érzem már ettől képes lennék elmenni ám mivel én irányítok ez egyelőre nem fog bekövetkezni.A gatyája gombjához nyúlok és határozott mozdulattal tépem le az (a fenének van ilyenekre türelme).A férfiassága ugyanúgy kidomborodik a finomra megszőt csoda ruha anyaga alól mint az engem egyre jobban kínzó sajátom.Elvigyorodom hisz én váltottam ki belőlle ezt a reakciót.Féltérdre ereszkedem elé és az egyik kezemet rákulcsolom  a merevedésére ,és mikor megnyalom a makkját légzés elégtelenséget váltok ki nála a mozdulattal.Elvigyorodva kezdem el verni neki felnézve az arcára:hihetetlenűl zavarban van. Megragadom a tekintetét és a szemébe nézve végig nyalok a férfiasságán (a reakcióját kár lett volna elmulasztanom) az arca lassan izzani kezd a sötétbe.Artikulátlan nyöszörgés hagyja el a fiú torkát ahogy teljes egészébe a számba fogadom és ütemesen szopni kezdek.Önkívűletben a hajamba markol ,míg a másik kezével megtámasztja magát.Le kellem fogni a csipőjét miközben az alsó ajkába harapva próbálja meg elfojtani a nyögéseit,ám ahogy a vége felé közeledünk egyre kevésbé sikerűl neki.Nem hagyom elélvezni,az utolsó vékony határ előtt hagyom kicsúszni a számból. Könyörgő pillantást vet rám;
-Mit szeretnél Nagisa?-a hangom kegyetlenűl hergelőre sikeredett.De hallani akarom a saját szájából ,azt akarom hogy a levetkőzze a  szende mivoltát.Hallani akarom ,hogy azért könyörög ,hogy basszam meg itt a mocskos sikátorba a falnak támaszkodva.
-Én..-habogja.
-Mond ki-utasítom.
-Érezni akarlak.Téged akarlak Karma-a szavai extázisként hatoltak az ereimbe.Hevesen buktam rá mélytorokra véve őt.Nem kellet perceknek eltelnie mielőtt a farka meg vonglik a számba és belém élvezzen.A vékony ujja amivel belemarkolt a hajamba és hátrarántják a fejem.
-Fordulj meg -köpök a tenyerembe miután megszabadultam az engem fogságba tartó ruhadarabtól.
Engedelmeskedik.
Az egész testébe megfeszűl miközben belé hatolok.Nehéz visszafogni magam,de a fiú túl szűk és valószínűleg szűz szóval figyelmeztetnem kell magam ,hogy legyek vele türelmes.Óvatosan kezdek el mozogni benne mire fájdalmasan felnyög.A hangra ledermedek kijózanitólag hatott rám kissé.
Az ujjaim megtalálják a rést a felsője és a bőre között és nyugtatolag végigsimítok a hátán:
-Lazulj el-suttogom,túl merev így nem fogunk egyről a kettőre haladni. Előre nyúlva újra a férfiasságára kulcsolom a kezem és egyszerre kezdem el a két mozdulatot.Remeg a keze ahogy megpróbál ellentartani a lökéseimnek,de nem bírja sokáig és neki simul a falnak.Hangosan önkéntelenűl jelzi,hogy kezdi megszokni a helyzetet, hangját visszaveri a sötétség.A  szája elé csúsztatja a kezét és beleharap ,hogy elfojtsa a nyögéseit.A farkam teljesen betölti őt tökéletesen illeszkedve vele mintha csak nekem formálták volna meg. Nem bírom visszatartani a hangomat minden lökésnél egyre mélyebbre és mélyebbre hatolok belé.Valamit eltalálok benne mert hirtelen belé szorul a levegő,elösszőr mozdulatlanná dermeszt, de átnéz a válla fölött:
-Folyhtahsd-nyögi ,a könnyektől ragyogó tekintetet mintha fátyol borítaná be.Nem húzódok ki belőle miközben hirtelen ötlettől vezérelve megemelem és magam felé fordítom.Látni akarom az arcát miközben bele élvezek.Látni akarom a tekintetét.Szavak nélkül is megérti mit szeretnél mert a csipőm köré fonja a rövid lábait kezével átkarolja a nyakamat ,hogy ne nekem kelljen a teljes súlyát megtartanom.Az ajkaimat az övére tapasztom,miközben újra mozogni kezdek benne.Úgy érzem nem kell sok a gyönyör beteljesedéséig ám az hamarabb jön el mint vártam.Minden izmom megfeszűl ahogy bekövetkezik,a szemhéjam alatti színes robbanás szinte elvakít.
Végre az enyém,csak az enyém -gondolom az érzéstől kábultan miközben a lábam többé  már nem bírván ellenállni gravitációnak lassan a földre ereszkedünk  a fal tövében,és szorosan magamhoz ölelem a törékenynek tünő testet.Nem tudom melyikünk liheg hangosabban vagy,hogy mi lesz holnap és azután de egyet biztosan tudok:
-Meg foglak védeni Nagisa-suttogom bele az ígéretet a puha kék hajába.Mindentől meg fogom védeni.