Huanq Qi - A Palota árnyai

5. Fejezet: Az első vizsgálat

Másnap Kuijing már azelőtt felébredt, hogy Bae vagy Tayio jött volna őt kelteni. Az előző palotaorvos által itt hagyott jegyzeteket a császár állapotáról gondosan átnézte, ám nem talált benne semmi érdekeset. Őfelsége teljesen egészséges volt, mind fizikálisan, mind mentálisan ám ahogy az orvoslány tovább olvasta a jegyzetek, úgy vette észre, hogy az elődje érzelmi és mentális állapota egyre jobban romlott. Ezt a kézírása tisztán tükrözte. Eleinte csak kisebb szóbéli hibákat fedezett fel, az utolsó pár lapnál azonban már alig tudta kiolvasni a szöveget. Kuijing üres gyomra mag nagyságúra zsugorodott ismét.

"Vajon rám is ez a sors fog várni? Én is meggyágyulok majd a császár mellett? Nem, ilyenre gondolnom se szabad..."

- Úrnőm - hallotta meg hirtelen Bae hangját - úgy láttam ébren van. Hozhatom a reggelijét?

- Igen Bae, köszönöm. - Mondta ki, majd azzal a lendülettel vissza is tette a helyére a jegyzeteket, és elővett egy üres tekercset, ami az ő megfigyeléseit fogja tartalmazni. Nem sokkal később Bae meghozta reggelit, majd segített Kuijingnek felölteni az új egyenruháját. A korábban megszokott teljes egészében hófehér öltözék helyett ez most mélykék alsó részből és bíbor szalaggal átkötött fehér felsőrészből állt. A kor szokásaitól eltérően rövidebb haját minden ellenkezése ellenére szintúgy a fiatal cselédlány formázta meg, majd tűzte fel az orvosoknak szánt fejfedővel. Kuijing egy pillanatra elszégyellte magát: származása révén sosem kellett szolgára támaszkodnia, megszokta hogy mindent maga csinál és nem különbözik a többi embertől. Most viszont még legtöbb hivatalnoknak  meg is kell majd hajolnia előtte, hiszen a főminiszterek és a királyi főhadvezér után a legnagyobb rangot viseli.

Miközben nézegette magát Tayio jött be a szobába és vele együtt egy fiatal férfi is. Kuijing elsőre nem tudta ki lehet az idegen, ám amikor látta a férfi fejpánját, egyből tudta, hogy a császár egyik személyi testőre az. A férfi óvatosan meghajolt a lány előtt.

- Kuijing úrnő. Engem Fei Zhu-nak hívnak. Azért jöttem, hogy elkísérjem önt a császárhoz a reggeli vizitre.

- Értettem. - Hajolt meg köszönésképpen a lány is - kérem vezessen őfelségéhez. - A férfi megfordult és bevárva Kuijinget, elindultak a főépület felé. Útjuk odafelé csendes volt, de koránt sem a meghittségtől, ez sokkal inkább a kölcsönös zavarukból fakadt. Végül Fei törte meg az egyre zavaróbb némaságot.

- Gondolom, még nem nagyon szokta meg az új környezetet.

- Még nem volt időm hozzászokni, de próbálok minél gyorsabban. - Sóhajt kissé megkönnyebbülve Kuijing és Fei arcán is egy halovány kis mosoly jelent meg.

- Szerencse, hogy ezt mondja, mert már...

- Megérkeztünk. - Mondta a lány, kísérője meg banbán pislogott, majd mikor előre fordult ő is szembe találta magát a császári lakosztállyal. Fei arcán némi keserűség jelent meg, tudván, hogy rövid ismerkedésük csupán eddig tartott. Meghajolt Kuijing előtt és elindult az egyik folyosón. Az ajtó előtt álló őrök kérdés nélkül utat nyitottak a lánynak, aki azonban belépés előtt illedelmesen bekopogott, várva Őfelsége reakcióját. Miután bentről engedélyezték a bemenetelt Kuijing belépett az ajtón és paraván mögött meg is látta a hálóruhában lévő császárt. Ha más helyzet állt volna fönn, a lány egyből elfordult volna és bocsánatért kellett volna esedeznie, de mint orvos ezt nem teheti meg.

Rezzenéstelen arccal ült le a császár ágya mellé, aki a tegnapihoz hasonló módon először végigmérte a lányt, majd felült vele szembe, és nyújtotta feléje a karját. Az orvoslány egyből megragadta azt és ujjait gyengéden őfelsége csuklójára helyezi.

- Hogyan aludt felséged?

- Nehezen. - Reagálta monoton hangon - Hosszú ideig forgolódtam.

- Értem. Evett vagy ivott valami újat a tegnapi nap folyamán? Kapott esetleg valami rossz hírt?

- Nem sok kérdés ez így reggelre? - Kérdezte féloldalas mosollyal a férfi, ám Kuijingből ez a mosoly, csak a rémületet váltotta ki.

- Szapora a szívverése és a vérnyomása is kicsit magas. Tudnom kell, hogy ennek mi pontosan az oka.

- Nem aludtam jól, ennyi.

- De tudnom kell, hogy miért nem aludt jól felség. Szóval legmélyebb tisztelettel kérem, feleljen a kérdésemre. - Most Senka arcára ült ki valami, eddig nem tapasztalt mimika. Olyan volt, mint egy kisgyerek. Durcás.

- Hát, ha tényleg tudni akarja, a tegnapi vacsorához egy Yao tartományból való bort adtak az udvarhölgyek.

- Értem, és arra emlékszik, hogy mi volt a fogás?

- Arra igen, hogy ginzenggel fűszerezett kagyló nagyon finom volt.

-Hmm...Tehát nem az étel okozta. - És már jegyezte is a lány az információkat, a császárnak meg fenn akadt a tekintete.

-Ennyiből azt következteted, hogy nem az étel okozott nekem álmatlanságot? - Kuijing ekkor felnézett a papírból egyenest a Császár szemébe.

- Bár a kagyló a legtöbb emberre stimuláló hatással van, azonban a ginzeng nyugtató hatása, valamint a Yao-ban, elsősorban az ott lévő hegyek terméséből készülő borok erősek,  szintén inkább ellazító, nyugtató jellegükről váltak ismertté. Így a vacsora után önnek úgy kellett volna aludnia, mint a tej. Tehát a nehéz alvást előidéző dolog valami napközben ért atrocitás okozta, ami...

-...Lenyűgöző....- Hüledezett Senka, majd két kézzel megragadta a lány vállait és jól érzékelhetően próbálta közelebb húzni magához, de a kintről beszűrődő hangok megzavarták ezen cselekvését. Egy erélyes női hang követelt bebocsájtást, amit őfelsége egy határozott NEM-el megtagadott, de a hisztéria kint csak még zavaróbbá vált, végül a korábban történtek miatt még zavarban lévő Kuijing elégelte meg előbb a sipákolást, és nyitott ajtót. Egy, tőle nem sokkal idősebb, királyi ruhában és fejdísszel ékesített hölgy zöldes szempárjai néztek farkasszemet Kuijing nyugodt, világosbarna szemeivel. A nő dühödten próbálta oldalra lökni a lányt, de ekkor már őfelsége kezének szorítását érezte a karján.

- Hansa ágyas, mire véljem ezt a kirohanást? Valamint azt, hogy egyáltalán itt van?! - Kérdezte Senka, láthatóan türelme végéhez közeledve. A nő még ficánkolt tiltakozólag, majd tekintetét újra a lányra szegezte.

- EZ lenne az új ágyas?!