Az érzelmeket nem tudta magában visszafordítani. Felbugyogtak belőle, mint a habzó óceán.
Többek között ezért élt egyedül már több mint egy hónapja. Nem bírta Steve mellett. Ha vele volt mindig el kellett rejtőznie előle, mikor rátjöttek a rohamjai. Ilyenkor félt, hogy lelepleződik.
De azért nem szeretett túl távol sem maradni.
Hetek óta figyelte a Bosszúállók főhadiszállását, információkat gyűjtött. Ez alkalommal nem szúrhatja el. Közel kell maradnia.
A minap is ezt tette. Figyelt, mikor egy, még nem látott arcra lett figyelmes. A hölgy kitűnt a többiek közül hosszú, fehéren festett hajával mintha világított volna. Szemei sötétbarnán villogtak környezete felé.
Bucky ellökte magát a faltól, aminél megtámaszkodott. Egyenesen a lányhoz lépett, felvette lépéseinek ütemét és csakhamar mellé is ért.
- Szabad megtudnom a nevedet? - Próbált barátságos hangnemet megütni.
- Ki akarja tudni?
Buckynak tetszett a visszavágás.
- James Barnes. - Szabadon ejtette ki saját nevét, mert az emberek már nem kötötték össze a veszéllyel azt. - Bizonyára már hallottál rólam.
- Igen, megölted a nagyszüleimet.
- Tessék?
- Amethyst Stark vagyok, Tony Stark lánya. Maga ölte meg a nagyszüleimet. - Amethyst kilépett. - Viszlát.
Bucky elgondolkozva pillantott utána.
Közelebb a célponthoz...
YOU ARE READING
Unfinished
FanfictionBucky felébredt. A Bosszúállók azt hiszik, hogy már minden rendben, pedig korántsem. A Tél Katonája feltámad a hamvaiból, ám csöndben meglapul. Saját bosszúját tervezi a fejében, minek célpontja Tony Stark...
