Feszélyezett érzelmek

Édes ajkak

Sötét éjszaka volt. Egyedül voltam, mint mindig... Se család, se senki...Csak én. Felnéztem a csillagos égre és elgondolkodtam. Csak egyetlen kérdés merült fel bennem.
Miért?... Miért hagy cserben mindenki? Miért nem vagyok elég jó? Még az ördögnek se kellek... Halkan suttogtam:
-Miért...élek?...Miért? -s egy könnycsepp csordult le az arcomon.Eltakartam az arcom, hogy ne lássa senki se a gyengeségem, bár csak én voltam a parkban, de még is úgy éreztem, hogy a zokogásom megszégyenít engem. 

 Ekkor lépteket hallottam... Shijo volt az...
-Kou, Kou!! -kiáltotta nevemet.
Csendben maradtam és gyorsan letöröltem a könnyeimet.
-Kou...Csakhogy megtaláltalak... -lihegte.
Egy árva szót sem szóltam.
-Miért futottál el? -kérdezte, s leült mellém a padra.
Halkan megszólaltam: 
-Semmi közöd hozzá...
-Sue már aggódott érted! -mondta Shijo és a kezét rátette a combomra, amit azonnal le is löktem.
-Kit érdekel az a ribanc? -érezhető volt a beszédemben a harag.
-D-de ő a barátnőd, nem? -meglepődve nézett rám.
-Nem. Soha nem volt az és nem is lesz! -haragosan kijelentettem.
-Ő pont olyan ribanc, mint a barátnői. 0% IQ, 100% "egyediség" -mondtam kényes hangon, hogy a gúnyolódásom érezhető legyen.
-Akkor miért jöttél el vele a partyba? -kérdezte.
-Szerinted volt más választásom? Az igazgató kirúgott volna, ha nem jövök el az "édes kislányával"... -morogtam fel.
-Annyi fiú szeretné megkapni Suet, de neked mégsem kell... Ha járnál vele, akkor mindent megkaphatnál! -győzködött Shijo.
-De nem érted, hogy nekem nem ő kell?! Nem akarok kiskedvenccé válni! -emeltem fel a hangom.
-Ide figyelj... Teljesen megértelek... De akkor... Ki kell? -kíváncsian kérdezte és felkaptam a fejem,
s a szívem ezerrel dobogott.



-S-senki... -mondtam halkan, hazudva.
-Nem volt túl meggyőző...-mondta elégedetlen arccal.
-Nah ki az? -kérdezte újra.
Nem szeretnék neki hazudni, de nem mondhatom el... Mégis... A legjobb barátom Shijo... Muszáj elmondanom!



-Iiiii... Ahh.. Issei... Issei tetszik... -hajtottam le a fejem.
-Egy pasi???!!! -ordította fel kiakadva. 
Odafordultam hozzá és elmosolyodtam.
-Baj? -kérdeztem mosolyogva.
Láttam Shijo tekintetében a rémültséget, de annyira nem érdekelt. Egy pasi jön be és kész.
-Hát eléggé... szokatlan... -mondta nagyot nyelve.
-De ő most Sue egyik barátnőjével van. -féltékenységet sugárzott a mondatom.
-Nem, ez nem igaz! Csak őt is megfenyegették! A saját fülemmel hallottam a rajz terem előtt! -győzködött Shijo.
-Tessék? -felnevettem.-A kurvák őt is elkapták volna? Hát nem néztem volna ki belőle, hogy hagyja magát... -sóhajtottam fel.
-Akkor... Azért futottál el, mert a csaj megcsókolta Isseit? -kérdezte.



 Hmm ügyesen összerakta a puzzlet...
-Yup. -jelentettem ki gyorsan.
 -Gyere, még megoldhatjuk! -biztatott Shijo.
 -Hogy akarod ezt megoldani, hmm? -nevettem fel.
 -Hát ő...- -félbeszakítottam.
-Látod? -kuncogtam.-Semmit sem oldhatunk meg... -hajtottam le a fejem.
-Szeretnéd, ha beszélnék Isseiel? -kérdezte engem sajnálva.
-Nehogy megtedd! Amúgy is... Nincs rá szükség... -jelentettem ki és felálltam a padról.



-Most meg mit csinálsz? -hirtelen felállt és megfogta a vállam.
-Haza megyek. -jelentettem ki ridegen.
-De a..- -ismételten félbeszakítottam.
-A party? Oh amiatt ne aggódj! Ha az apjával jönne a kis ribi, akkor beadom, hogy rosszul lettem és kész. Mivel mindent elhisz, amit mondok neki. -nevettem fel.
-Hát akkor "gyógyulj" meg hamar! -megveregette hátamat és felnevetett.
-Kösz, haver! -intettem neki és zsebre dugott kézzel sétáltam az éjszakában hazafelé.
  

---------------------------


Haza is értem és le dobtam magam az ágyra.
-Még szerencse, hogy egyedül lakom, mert most nem szívesen vágyom más társaságára... -sóhajtottam fel és lecsekkoltam a telefonom.
-Hmm 20 nem fogadott hívás Suetól... Ez rekord a múltkorihoz képest... Csak 140 volt. -nevettem el magam.
-Milyen szánalmas ez az egész dolog... Kicsapnak, ha nem szeretem a lányt, vaaagy direkt kiszúrnak velem a tanárok... Remek...
 -Mi ez? Egy új üzenet Isseitől? -gyorsan megnyitottam.
---------------------------------------------
[ Üzenet Isseitől: Kou, hol vagy?   ]
 --------------------------------------------
-Oh my...ISSEI RÁMÍRT!! -felsikítottam, mint egy fangirl.
 -Jesszusom... Mi a fenét sikítozok? Chhh... -állítottam le magam.
--------------------
[  Kou: Itthon. ]
--------------------
-------------------------------
[ Issei: Valami baj van? ]
-------------------------------
 -Miért érdekli? Ohhh ohhh~
----------------------------------------------
 [ Kou: Csak rosszul lettem, ennyi. ]
----------------------------------------------
----------------------------------------
 [ Issei: Egyedül vagy otthon? ]
----------------------------------------
 -OHHHHHHH~~~~ -kiabáltam hirtelen.
-----------------------------
 [ Kou: Igen, egyedül. ]
-----------------------------
-------------------------
[  Issei: Átmenjek? ]
-------------------------
 OHHHHHHHHHH!! Fogd már be Kou! -parancsoltam magamra.
-----------------------------------
 [ Kou: Hát ha szeretnél... ]
-----------------------------------
------------------------------------------------------------
[  Issei: Indulok, egy perc múlva ott is leszek! ]
-------------------------------------------------------------
-ISSEI ÁTJÖN??!! Gyorsan rendbe kell tennem a házat! -mint egy gepárd, össze-vissza futkoráztam a házban, hogy rendet rakjak. Közben eléggé leizzadtam.
-Mi ez a bűz? -megszagoltam a hónaljamat és már értettem...



-Le kell fürödnöm! -gyorsan berohantam a fürdőbe és megindítottam a zuhanyzót. Hamar alá is álltam és gyorsan letusoltam. Elgondolkodtam, hogy honnan tudja Issei a címemet...
Aha! Egyszer volt nálam, mert véletlen az ő könyvét raktam el a sajátom helyett.
Meghallottam a csengőt, a hajam még nedves volt, de az annyira nem érdekelt. Kinyitottam az ajtót és ott állt előttem... Teljes életnagyságban...



Ahogy láttam Issei lesokkolt arcát, rögtön keresni kezdtem a hibát magamon.
-Van valami baj? -kérdeztem meglepődötten.
-Nem, nincs semmi. -mondta, megborzolta a hajam és belépett.
-Nah, mik a tüneteid? -megfogta az arcom és hunyorított szemmel végignézett rajtam.Rögtön elpirultam.
-M-milyen tünetek? -halkan kérdeztem.
 -Hát rosszul vagy, nem? -nevetett fel.
 -Oh ja azok! Hehe... -megvakartam a tarkóm és mosolyogtam.
 -Úgy látom, hogy lázas vagy, teljesen piros vagy és meleg a homlokod! -jelentette ki.
 -Hát lehet...-kínosan felnevettem.
 -Nah, tessék befeküdni az ágyba, én meg csinálok neked egy kis teát.
 -Rendben van. -mondtam, bementem a szobámba és lefeküdtem.



-A felső polcon van, ugye? -ordította a konyhából.
-Igen, ott van! Erdei gyümölcsöset kérek, köszi! -ordítottam vissza.
-És ha nem olyat csinálok? -ordította Issei.
 -Légysziiii~ -kértem őt.
 -Jól van, jól van! -nevetett fel.


"Bejövő hívás: Sue"


 -Chhh, ribanc. -kinyomtam és kikapcsoltam a telefonomat.
 Vissza is tért Issei.
 -Tessék, a teád~ -oda akarta adni, de rám szólt.
 -Vigyázz, mert forró!
 -Oké, oké. Ezerszer fogtam már teát! -büszkén kijelentettem.
Odanyújtotta nekem és rosszul fogtam meg, ami azt eredményezte, hogy bekönnyeztem, ráharaptam a számra és mozdulatlanul tartottam a forró bögrét.
-Mondtam! -gyorsan kikapta a kezemből és lerakta az asztalra.
-Mutasd a kezed! -megfogta karjaimat és felfordította a tenyereimet.
-Jól vagyok! -mondtam, majd szisszentem fel, mikor hozzáért a sérült tenyereimhez.
-Gyorsan, gyere! -megfogta a csuklómat és elvezetett a fürdőszobába.Megnyitotta a jéghideg vizet és alárakta a tenyereimet.



-Ahh! -nyögtem fel.
Issei perverzen elmosolyodott.
Khm ez most mit jelentsen?Elvörösödött a fejem és lenéztem a földre.
-Tetszik a nyögésed~ -mondta Issei és tovább folytatta tevékenységét.
Egy árva szót sem szóltam...
-Már csak le kell fertőtleníteni és be kell kötni, aztán kész is vagyunk! -mosolygott rám...
Ez a fajta ártatlan mosoly... Mintha semmi nem történt volna...
-Kész is vagyunk~ Nem volt olyan rossz! -mondta Issei.
-Jah, túléltem... -mondtam leszarva az egészet.
-Amúgy a szőke tincseid még mindig nedvesek. Nem akarod megszárítani őket? Még a végén megfázol... -szólt Issei, de nem éreztem szükségesnek a szárítást.
-A szőke hajam így tökéletes, vizesen még szexibb vagyok! -jelentettem ki büszkén.
-Mondjuk igaz... -nevetett fel.
TESSÉK? JÓL HALLOTTAM??Neh, neh... Tekerjük vissza!
-Mondjuk igaz... -nevetett fel.
Még egyszer!
-Mondjuk igaz... -nevetett fel.
Nah jó... Abbahagyom...  



-Nah látod! Örülök, hogy te is bevallod! -húztam ki magam és felemeltem a fejem.
-Olyan vagy, mint a szőke herceg, csak ló nélkül. -nevetett fel.
-Oh úgy gondolja? Elnézést, de ifjú szerénységem felsőbbrendű Önnél! -még mindig abban a pózban voltam.
-Ifjú szerénység? -nevetett fel. -Ugyan már, maximum jobbágy -tartotta vissza a röhögést.
-Ehh elrontod az imidzsemet.... -biggyesztettem le a számat.
-Elnézést, Őfelsége! -hajolt meg előttem.
-Nem bocsájtom meg, alattvaló... HALÁLBÜNTETÉSRE ÍTÉLLEK! -rámutattam és gonoszan felnevettem.
-Rendben... VAAAGY MERÉNYLETET KÖVETEK EL! -hirtelen rám ugrott és csikizni kezdett.
-H-hé haha, hagyd abbaaa!! -mocorogtam és már könnyeztem a röhögéstől.
-Nah ki a Király? -mosolygott és folytatta tovább.
-T-teh alahhattvaló vahgy! -kiáltottam fel.
-Nem hallom, mondanád hangosabban? -kérdezte, s még mindig nem engedett el...
-Jóh jóh, teeeh! -már rendesen sírtam a nevetéstől.
-Ezt akartam hallani -elengedett és mellém feküdt.



-Olyan gonosz vagy...  -mondtam és elfordultam tőle.
Megfogta vállam és maga felé fordított. 
-Tényleg tetszik neked Chie? -a szemébe néztem komoly tekintettel.
-Ki az a..- Jaah!! Sue barátnője? -nézett rám kérdő szemekkel.
-Igen, ő... -mondtam halkan, a haragomat visszafojtva.
-Dehogy tetszik! Csak Sue megfenyegetett -nevetett fel. -Amúgy zavar téged? -mosolyodott el.
-Dehogy! Te életed és azt csinálsz, amit akarsz... -fújtam ki a levegőt.
Közelebb jött hozzám és a derekamat megfogva még közelebb húzott magához.
-És ha én mást akarok csinálni? -önelégülten elmosolyodott.
Az a perverz mosoly... A szívem jóval gyorsabban dobogott...
-M-mire gondolsz? -elpirult arccal, ijedten bámultam rá.
Végigsimította arcomat és hozzám hajolt oly annyira, hogy ajkaink pár milliméterre voltak egymástól.
-Egy csókra~ -halkan suttogta.
Megfogta arcomat és gyengéden megcsókolt.
Éreztem a pillangókat a hasamban, olyan varázslatos érzés volt...
Ezt az érzést egy telefoncsörgés zavarta meg.



Issei nagyot sóhajtott és elővette a készüléket, hogy megnézze ki az.
-Ezt nem hiszem el... -morogta fel.
-M-mi az? -meglepődötten néztem rá.
-Már megint Chie.... Ma legalább 40-szer hívott! -emelte meg hangját és kinyomta a telefont.
-Ez vicces... Engem Sue zaklat folyton, ezért is kapcsoltam ki a telefonom. -nevettem fel.
-Tennünk kell ez ellen valamit! -láttam a bosszút a szemében.
-És mit? -tettem karba a kezem.
-Még nem tudom, de nagyon meg fogják bánni, hogy kikezdtek velünk! -mondta gonoszan Issei.
"velÜNK"
-Szóval egy csapat vagyunk, mi? -néztem rá felvont szemöldökkel.
-Miért, ne legyünk? -leutánozta nézésem és ő is karba tette a kezét.
-Olyan hülyén nézel ki így! -nevettem fel.
-Mondja az, akinek a köntöse oly annyira lecsúszott, hogy már pornó modellnek is elmehet! -vágott vissza.
-Chhh... -húztam vissza a köntösömet.
-Mondjuk a gyönyörű kék szemeidet mindenki megirigyelné. -kacsintott rám.
-Tuti, hogy a képeimet felhasználva egy ilyen oltárt csinálnál rólam, ugye? -nevettem fel.
-Persze, az volt az első gondolatom, hogy egy ilyet csináljak. -nevetett velem.
-Nah, akkor benne vagy a bosszúban? -nyújtotta felém a kezét.
-Persze, hogy benne! -vágtam rá hezitálás nélkül és belecsaptam a markába.



------------------------------
Nyah első fő művem. :'3
Folytatás várható lesz, de nem tudom, hogy mikor.
Persze, ha lesz időm, rögtön fogom folytatni!
UI: Az enterek nem látszódnak és így egybefolyik az egész... Gome .-.